Valami történik velem. Minden nap megnézem a híradót, és híreket is egyre gyakrabban olvasok. Úgy értem, önként, mert érdekel. Két év csömör után elkezdek nyitni erre is. Bár a fontosabbak így is eljutottak hozzám, a mindennapi acsarkodás meg nem hiányzott. Most meg juj, azon veszem észre magam, hogy több dologban is azokkal értek egyet, akikkel eddig sosenem. Kezd aggasztani.
Heti egyszer pedig A'la Carte az M1-en. Ennyiben ki is merül a tévézésem.
Ja, és hetekkel ezelőtt leálltam a halfogyasztással is. Eljött az ideje, úgy tűnik. Mindig is ez volt a cél, de amíg kívántam, nem akartam megerőszakolni magam. Most idevetette a szervezetem, oké, vigyétek.
Majd' elfelejtettem, tegnap óta egy ügyvezetővel élek együtt. S úgy közölte, lesütött szemmel, Miki egér hangon, mintha a fiam lenne, és kettes bizonyítvánnyal jött volna haza. Olyan "bocs, ez van" stílusban. Meg kell zabálni.

Jó fokhagymás padlizsánkrém pirítóssal, naracslé, étcsokoládé citromdarabokkal. Mindezek ellenére hiányzol, te karnyújtásnyira levő.

Nem tudnám megmondani, hogyan, de összegyűlt közel félmillió forint a bankszámlámon. Ez nálam különleges dolog, sosem spóroltam, sosem tettem félre. Most pedig úgy tűnik, különösebb önsanyargatás nélkül sikerült egybehordanom ennyi a lóvét. Kicsit megkönnyeztem a pillanatot, amikor ezt a tényt nyomtatásban is láttam, ma reggel a bankban. Még akkor is, ha épp azért ültem ott az unottarcú, egyszavas válaszokat adó, pasztelrózsaszín haját Madonna-hajdísszel összefogó ügyfélszolgálatossal szemben, mert ki kellett adnom az összeg háromnegyedét. Két gombnyomás, egy háromsoros szöveg, aláírás odaláncolt, 20 Ft-os tollal, ami csak az aláírásom felénél járva kezd el fogni, s már hussssss, volt pénz, nincs pénz.
Jut eszembe, holnapra el kell döntenem, milyen egyedi fotót tegyenek az új bankkártyámra. Kérek szépen tippeket!

Mielőtt elolvasnátok a postot, csináljátok meg a linkelt cikkben a tesztet.

Na, én meg hogy jártam... Kaptam ezt a linket egy baráttól, megnyitom, látom, hogy forog egy női alak a cikk címe alatt. Épp ott, ahol reklámok szoktak lenni. Ritkán kelti fel egy reklámbanner az érdeklődésemet, de most találgattam, vajon mit próbálnak eladni ezzel az idétlen testtartású nővel. Ráhúztam az egeret, semmi. Kattintok jobb majd bal egérgombbal, semmi. Egyszercsak látom, mintha ellentétes irányba forogna az alak. Kigúvadt szemekkel nézem, el tudom-e kapni azt a pillanatot, amikor irányt változtat. Magát a pillanatot nem sikerült elcsípnem, de kb. 20 másodperc múlva megint azt vettem észre, a forgásirány megváltozott. Egyre jobban idegesített, hogy vajon mikor vált a nő, úgyhogy csak néztem, néztem, s az istennek nem jöttem rá. Aztán végül feladtam, s elkezdtem olvasni a cikket lejjebb. Óóóóóóó... Igen, forog nekem mindkét irányba, s biztos az lett volna a lényeg, hogy először merre, de ennyi váltás után már nem tudom felidézni. Elszúrtam. :)
(Érdekesek a kommentek a cikk alatt, vannak, akiknek még erről is a szex jut eszükbe. Mondjuk addig sem a politika.)

"Baló György rossz férj. Ha nem lenne az, akkor Morvay Krisztina szép csendben főzne otthon. A kielégült nő nem keres magának pótcselekvést."
Ezekkel a szavakkal kezdődik egy önkormányzati képviselő (kormánypárti egyébként) blogjának egyik postja. Teljesen mindegy, hogy mit gondolok Morvay Krisztináról. Inkább az érdekes, mit gondol ez az "úr" a nőkről. Kielégületlenség, pótcselekvés. Vagy konyha, fakanál. 2007. vége, Magyarország, basszus. "Értelmiségiség." Ja, és a pártja weboldalán található önéletrajza szerint nőtlen. Nem tudom, mikor íródott a bemutatkozó szövege, de nemtársaim érdekében remélem, még mindig az.
Link most nincs. Nem szeretném reklámozni, ha nem baj. Aki nagyon vágyik rá, megtalálja.

Csütörtökön nyit, és január 13-ig lesz látogatható a Szépművészeti Múzeumban az a kiállítás, amely Hundertwasser sokoldalú művészetét és személyiségét hivatott bemutatni. Festészeti, grafikai művei mellett általa tervezett kárpitokat és építészeti munkáiról készült fotókat láthatunk majd. Hundertwasser az emberi jogok, a világbéke és a környzezetvédelem elszánt híve volt.
A tárlatot befogadó intézmény honlapja szerint a kiállítás átfogó képet mutat róla. Nem csak művészetének, hanem humanista életfilozófiájának, az ember és környezete harmóniájának megteremtésére való törekvésének is emléket állít.
Hunderwasserről itt a blogban is többször említést tettem, épületei közül kettőt is megcsodáltam Bécsben, s sosem felejtem el azt az érdekes, energetizáló érzést, amit nyújtott. Amint lesz lehetőségem, megnézem a kiállítást.

Victoria Beckhamtől megkérdezték, miért visel szinte mindig napszemüveget. Azt válaszolta, hogy ő egy háromgyerekes anyuka, nincs mindig ideje sminkelni. Ízlelgetem ezt a mondatot egy ideje. Milyen baromi jó duma, csak az irónia szülhette. Pedig valószínűleg nem annak szánta.
Azt veszem észre, divat őt utálni. Én nem utálom. Talán nem bírnék ki vele 10 percet egy helyiségben. Az is lehet, ha férfi lennék, nem tetszene. De nőként azt gondolom, ő maga a stílus. Ennek minden hátulütőjével. Csodálatosan és borzalmasan néz ki, egyszerre. Illetve felváltva. :)
Mindegy, a napszemüvegei dögösek.

A Vapiano csilli-villi mosdójában patkányt láttam. Ijjjj, még most is kiráz a hideg.

Érdekes ötletnek tűnik a Láthatatlan Kiállítás. Voltam már hasonlóban, amikor Ability Parkban jártam, s sötét szobában kellett pusztán tapogatás útján kiválasztani, mit szeretnék felvenni, és a ruhadarabok passzoljanak egymáshoz. Aztán kijöttünk a világosra, és akkor derült ki, micsoda szörnyűségeket aggattunk magunkra. Én pl. szentül meg voltam győződve róla, hogy egy szoknyát vettem fel alulra, de amikor kiértem a fényre, kiderült, kétoldalt ujja van, tehát egy bő blúz. A weboldal leírása alapján a Láthatatlan kiállítás nagyobb területen működik és szervezettebbnek tűnik. Bár nem ingyenes (és még a villanyszámlát is megspórolják, haha), egy mozijegy áráért életre szóló élményt szerezhet, aki részt vesz. A jegy ára felfogható akár adománynak is. Uccu neki!

Ne úgy tessék elképzelni, hogy most össze vagyunk nőve. Régebben, nem tagadom, el nem tudtam képzelni, hogy jól tudok működni, ha nem is mindennapos, de legalább rendszeres találkozás nélkül. Most kimondottan örülök, hogy nincs sok időnk egymásra. S bár az már a ló túloldala, hogy valószínűleg karácsonyig csak röpke órákra látjuk egymást, jót fog tenni nekem a külön zajló élet. Önismereti tréningnek sem utolsó, s menedzselem egy kicsit a külön ügyeimet, meg így az írásnak sem áll semmi az útjában.
Nem válaszoltam kérdésére az ideköltözéssel kapcsolatban, de úgy látszik, nem is szükséges. Egyszerűen nem lesz más megoldás. Átmenetileg legalábbis. S mivel úgyis hónapokra előre be van táblázva, most nem mindegy, hogy itt nincs itthon, vagy egy sokezerért bérelt másikban?
Hát, így zajlunk. Sok munkával, külön töltött hétvégékkel, szabad estékkel. Ha nem lenne olyan a múltunk, amilyen, tuti, hogy nem működne.