- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Új "szerelmem": A természetes szappan

2013. január 01. - Antibaby

A tavalyi év egyik nagy változása, hogy megkedveltem a szappanokat. Már gyerekkorom óta nem használtam ilyesmit, valahogy az volt belém ivódva, hogy a szappan ódivatú, elavult cucc, a nagymamám hozta be külföldről (értsd: Jugoszláviából), aztán úgy őrizte, ünnepnapokra, mint a legféltettebb arannyal futtatott porcelán étkészletet, amelyet sosem vett elő.

Na, megint egy sztereotípiával kevesebb!Ugyanis nagyjából nyár óta natúr szappanos lettem.
Dris anyukája hobbiból ilyeneket készít, és elég gyorsan tökélyre fejlesztette, úgyhogy a kezdeti idegenkedésem ellenére nem volt sok idő, mire beleszerettem a természetes anyagokból készített, magas minőségű szappanjaiba. Most már olyan mennyiséggel lát el az újabb és újabb verziókból, hogy alig győzök annyit zuhanyozni, hogy megfelelő ütemben fogyjon.

Jót tesz a bőrömnek, de ami meglepőbb, az most következik.

Először totál hülyeségnek tartottam, hogy szappannal mossam a hajamat is, de végül kipróbáltam, és csak ámuldoztam vadul, milyen más, mennyivel jobb, mint az ezrekért kapható, ki tudja, milyen vegyszerekkel teli, agyonreklámozott világmárkák samponjai.
Az első szembetűnő változás az volt, hogy sokkal hosszabb ideig marad friss, puha, fényes a "sörényem". Egy mosás után simán kitart egy hétig, de van, hogy másfélig is a hatása. Utána sem csöpög a zsír a hajamból, de már látszik, hogy nem friss, úgyhogy kb. ennyi idő után szoktam megmosni. Ez nagy könnyebbség, mert nagyon sűrű, erős hajam van, a mosása nálam külön tortúra szokott lenni, a szárítás pedig legalább 20 perc, de inkább fél óra. Amíg hosszú hajam volt, beletelt akár egy órába is. Nem csoda, ha nem szerettem belekezdeni sem, és előfordult, hogy napokig halogattam.
Hihetetlenül hangzik, hogy egy szappan ilyen "csodaszer", de aki már kipróbálta a családból vagy az ismerősi körömből, mindenki hasonlókat tapasztalt.
A második szembetűnő változás, hogy egyetlen használat után elmúlt az egyébként évtizedek óta ádáz ellenségként nyilvántartott, és egyre fokozódó korpám. Hiába próbáltam ki a mesterfodrászok által ajánlott "csodaszereket", hiába használtam következetesen a jól csengő márkanevek korpásodást gátló samponjait, most már úgy látom, azok csak tetézték a bajt. Azt érték el, hogy rá kelljen állni a heti két hajmosásra, amihez persze jó sok samponra kell költeni évente. A természetes alapanyagokból készült, csalános szappan egyetlen mosás után megoldotta a problémámat. Mit lehet erre mondani? Naná, hogy most már csak ezt használom!

Évértékelő

Elmaradt a világvége, és ez nem csak azt jelenti, hogy mégis kellett karácsonyi ajándékokat vásárolni, hanem azt is, hogy hirtelen létjogosultságot nyert egy kis évértékelés összeírása.

Most sem lesznek újévi fogadalmaim, viszont le kell írnom, hogy 2012 sokkal jobb volt, mint 2011, bár azt nem volt nehéz felülmúlnia. A 2012-es év új élethelyzetet hozott azzal, hogy kiléptem a családi vállalkozásból és elmentem máshova dolgozni. Az a már-már egészen kiegyensúlyozott nő pedig, akinek ennél a váltásnál megéltem magamat, 4-5 hónappal később egy feszült, sírdogáló, kilátástalan helyzetbe került siránkává változott. A megoldás keresése meghatározta az őszi napjaimat, de közben nem tudtam nem észrevenni, micsoda emberekkel ismerkedem meg, sokszor pont a munkahelyemnek köszönhetően.

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

Ez az idézet Richard Bach Illúziók c. könyvéből származik. Tinédzserkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Ez a kis aforizma pedig azóta többször is eszembe jutott, de mostanában különösen érvényesnek érzem az életemre. Mert, ha időnként nem is úgy történnek a dolgok, ahogy számomra szép és jó és komfortos lenne, azért arra mindig jók, hogy közelebb kerüljek a képhez: ki/mi is vagyok valójában, és ki/mi az, ami nem vagyok.

Ha érezhetem úgy, hogy (pl. a terápiám és az önismereti fejlődésem során) sok kihívással megküzdöttem már, akkor most hozzáteszem, hogy újra egy fontos ponthoz érkeztem, és fel van adva a lecke, hogy mit kezdek vele.

Nos, erről szólt az én 2012-őm, hogy ide eljussak. És erről fog szólni a 2013-mam eleje, hogy ezzel kezdeni tudjak valamit. Meg még mással, de azt nem árulom most el, mert valami titkom nekem is kell, hogy maradjon!

Van karácsonyi hangulatom

, viszont alig van energiám, hogy bármit is csináljak. Még jó, hogy elég jól állunk, minden ajándékot gyorsan és célirányosan támadva beszereztünk, a fa az erkélyen várja, hogy eljöjjön a Nagy Napja, a lakás 99%-ban tiszta, és minden napra megvan, hogy mit fogunk enni.

Tegnap ráadásul spirituális zenélős-éneklős-táncolós esten jártam, ahol én azért nem estem olyan transzba, mint sokan mások, de mindenképpen jó hatással volt az ünnepek előtti hangulatomra.

A mai nap pedig az évfordulónk Drissel. 12 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg. Ebből az alkalomból megebédeltünk a kedvenc éttermünkben, kisimítottuk a maradék ráncokat a homlokunkból, és mosolyogtunk egymásra.

A diáktüntetésekről

A diáktüntetésekkel kapcsolatban azon kaptam magam - és most mindegy is, hogy egyetértek-e velük, vagy sem, vagy csak részben -, hogy hirtelen megláttam azokat a magyar embereket, akiknek már van demokráciatudatuk, akik átlátnak a médiamanipuláción (el sem hiszem), akik mindenre azonnal és határozottan reagálnak és nem hagyják magukat hülyének nézni. És hogy ez a réteg az ifjúság, a jövő felnőttei, az nagyon jó érzéssel és reménnyel tölt el. Én ezt eddig komolyan nem tudtam róluk, mert nem tapasztaltam.

Akár egyetértek velük, akár nem (ugyanis az nem igazán számít), minden tiszteletem az övék és drukkolok nekik.

2001 - Űrodüsszeia

Ahhoz képest, hogy mekkora filmrajongó vagyok és voltam is mindig, fura, és talán "szégyen" is, hogy a 2001 - Űrodüsszeiát csak most néztem meg. Sőt, Kubrick egyéb filmjeit is nagyra tartom, legnagyobb kedvenceim közt például szerepel a Mechanikus Narancs, úgyhogy tényleg érthetetlen, miért húztam ezt a döntést idáig.

Talán azért nem vágtam bele korábban, mert akárhányszor szóba került, mindig volt valaki a társaságban, aki kifejtette, mennyire végtelenül hosszú, vontatott és dög unalmas mozi, meg ugye 1968-as ('68-ban mutatták be, de '64-ben kezdték készíteni), úgyhogy biztos az idő is eljárt felette. Más kifogást nem tudok felhozni, szerintem emiatt halogattam a megnézését mostanáig.

Az élet azonban úgy hozta, hogy újra és újra az orrom elé került. Olvasóim talán emlékeznek, hogy néhány hónapja írtam arról a felismerésemről, hogy az életem egy kerékben zajlik, és mindig ugyanazok a dolgok jönnek szemben, 5-10 évente, hátha kezdek már velük valamit. Amikor máshogy reagálok rájuk, mint korábbi találkozásomkor velük, na akkor kanyarodok el és lépek át egy másik kerékbe.

Most Űrodüsszeia fronton is ez történt. Újra az orrom elé dugta az élet, és pont lett egy teljesen üres napom, amikor az sem lehetett kifogás, hogy hosszú. Elindítottam, és...

lenyűgözött!

2001 - Űrodüsszeia / forrás: port.hu

Egyáltalán nem éreztem vontatottnak, bár bevallom, nem értettem teljesen, mit is szeretne mondani vele a szerző. Érzem, és szerintem vagyunk ezzel így néhány millióan a Földön, hogy valami nagy dolog részeseivé váltunk, de még nem teljesen esett le a tantusz.

Részleteiben viszont nagyon is. Bámultam ezt a filmet, és többször is rákerestem utána a neten, hogy nem tévedés-e az évszám. Olyan vizuális trükköket alkalmaz ugyanis, amelyekről nem tudnám megmondani, hogyan valósította meg őket, különösen akkor, a '60-as évek derekán. Még 20 évvel később, Michael Jacksonon is csak ámuldozott a világ, aki klipjeiben elsőként használta a legmodernebb technikákat. De hogy már 1968 környékén...
Kubrickról sok helyen lehet olvasni, hogy beavatott volt, azaz olyan információkkal rendelkezett a világunkról, a társadalmunk berendezkedéséről, amelyekről csak nagyon kevesen tudnak. Lehet, hogy ezek a technikák már a '60-as években léteztek, és ő használhatta, de a világ csak jóval később ismerkedhetett meg velük?

Van néhány érdekes momentum még ebben a filmben, túl az erős, szerintem cseppet sem unalmas történeten. Pl. az, hogy minden modern ketyerét felvonultat, ami a 2000-es években (2001. után?) betört az életünkbe. A srácok tableten nézik a világűrből a BBC híradóját, video chaten kívánnak boldog születésnapot a Földön maradt gyereknek, és irdatlanul be vannak kamerázva, minden lépésüket, minden szavukat, minden lélegzetvételüket gépek figyelik. (Spoiler) Olyan meg egyszerűen nem létezik, hogy valamit úgy próbáljanak meg megbeszélni egymással, hogy arról a "Nagy Testvér mindent látó szeme" ne értesüljön. (Spoiler vége) Talán Kubrick anno már komoly információkkal rendelkezett a jövőről.

Egyébként nem is baj, hogy nem korábban néztem meg ezt a filmet. Elképzelhető, hogy nem tudtam volna még mit kezdeni vele, és én is csak egy unalmas semminek tekinteném. Mostanra sokkal többet belelátok.

(9/10, szerintem igazi remekmű, bár tény, hogy 100%-ig - egy halandó ember számára - megfejthetetlen.)

 

a választás illúziója (fogkrémekkel teli falipolc, robot hírességek)
megosztottság (politika)
áthallásos dalok (Lola, stb.)

 

a választás illúziója 1. (fogkrémekkel teli falipolc - méreg vagy méreg?)

a választás illúziója 2. (politika - megosztottság, redvás szendvics vagy gennyes tus?)

a választás illúziója 3. (robot hírességek)

áthallásos dalok (Lola, Tolvai Renáta stb.)

 

süti beállítások módosítása