Csótány van a konyhában. Megint. Kinyitom a szekrényt, és ott csücsül. Iszonyodom tőle. Ilyenkor, akár egy őrült, előkapom a rovarirtót, és csak fújom, fújom. Percekkel később jövök rá, hogy most dobhatom ki az összes kaját, ami a polcon sorakozott. Nem tudom, pasi nélkül hogy fogom felvenni a harcot ezekkel a betolakodókkal, sem holtan, sem élve nem szeretnék egyetlen bogárral sem találkozni. Ha nagyon muszáj, azért a katica jöhet. Lehet, hogy az sem különb, de legalább jobb a stylist-ja.
Fogyókúrának remek lenne, tízszer is meggondolom, hogy kinyissam-e a konyhaszekrény ajtaját… Kár, hogy nem akarok fogyózni.
Az exem, aki saját bevallása szerint a hétfejű sárkánnyal is megküzdene értem, csak annyit mondott a probléma hallatán: “Legalább nem vagy egyedül.” Kacc-kacc.
Főnököm közel egy hónapja adott nekem egy mandalát. Ez olyan feng shui-s izé, virágszerű kép, aminek nézegetése állítólag nyugtató hatású. Már magát a felajánlást is furcsállottam, mert ha valakinek, hát neki kellene nyugtató képeket nézegetnie, de azért illemtudó kislány módjára kitűztem a parafatáblámra. Ma pedig letéptem. Rájöttem, hogy a legkevésbé sem nyugtat, sőt, akárhányszor ránézek, piszok ideges leszek, mert a főnököm jut eszembe róla.

Brad Pitt ismét facér!!! Hol az útlevelem?
Jaj, erről most eszembe jutott egy édes sztori. Anyunak volt egy idős rokona, Zsóka néni, egy tündéri kis hölgy. A 80-as, 90-es években Anyu sokszor meglátogatta, de Zsóka néni sosem kapcsolta ki a televíziót, még ha vendége volt, akkor sem. Így történt, hogy a látogatás alatt épp az A-ha együttes szerepelt a tv-ben, Anyu pedig rögtön mondta, hogy nekem nagy kedvencem ez a zenekar, s hm, milyen helyes az énekes fiú, a kicsi lányának is nagyon tetszik.
- Naaa, hát meg kell próbálni. – mondta Zsóka néni.
- Na de hát, Zsóka néni, 23 év van köztük. – válaszolta Anyu.
- Az nem számít.
- De hát ez a fiú norvég…- értetlenkedett Anyukám.
- Na és aztán. Oda kell utazni.
- De ő egy világsztár… - folytatta Anyum.
- Nem baj. Sosem lehet tudni. – felelte Zsóka néni.
Azóta is ezt a sztorit emlegetjük a családban, ha egy teljesen agyament ötlettel áll elő valamelyikünk. Sosem lehet tudni…