Amióta nincs Radio Cafe, és A hét mesterlövésze, lassan elfogynak az ajánlott filmek, úgyhogy más rendező elvet keresve elkezdtük nézni a kedvenc színészeink és rendezőink eddig még nem látott műveit.
A legtöbbről elmondható, hogy nem véletlenül nem hallottam eddig semmi jót, gyengébbnél gyengébb alkotásokat láttunk az utóbbi hetekben.
Talán ezért is hatott olyan üdítően a Barney és a nők című kanadai-olasz romantikus vígjáték, amelyről azt gondoltuk, hogy csak Dustin Hoffman ér majd benne valamit, mert ő nem tud nem jó lenni, de amúgy olyan lapos és közhelyes lesz, mint pl. a Szerelem második látásra c. borzalom. Ehhez képest Dustin H. csak egy kisebb szerepet játszik benne, viszont már az első percekben elkapott a film, és végig jól szórakoztam. Vígjátékkal nekem nehéz jót tenni, mert vagy idétlen és bárgyú az egész, és inkább szenvedek tőle, mint mulatok rajta. Vagy tudok rajta nevetni, de közben irtó felületesnek érzem. Ritka, hogy úgy mosolyogtat, hogy közben érzelmes, de nem túlzóan szentimentális, és még talán el is gondolkodtat.
(8-9/10. A jobb fajta romantikus vígjátékok közé sorolódott nálam.)
