Egy lakás, 4 felnőtt, és egy apró zűr a gyerekekkel, amit jobb leülni és megbeszélni, civilizált emberek módjára.
Ebből az alapszituból keveredik egy olyan helyzet, amiből kifelé nem, csak egyre beljebb vezet az út.
Roman Polanski az egyik kedvenc rendezőm, sokáig zseninek tartottam, ma viszont már egy kicsit kevésbé vagyok elfogult vele. Az viszont tény, hogy most úgy megnevettetett, hogy magam is meglepődtem. Eleve nem szoktam meg tőle, hogy vígjátékkal rukkol elő, de még, hogy ilyennel... Néha akkorákat kacagtam, mintha Woody Allen vagy a Coen testvérek rendezték volna.
Az öldöklés istene című filmről van szó, amelyben a 4 színész (Kate Winslet, Jodie Foster, Christoph Waltz és John C. Reilly) meglehetősen jól feszíti a hangulatot. Imádom az ilyen helyzetkomikumot. Miközben egyébként súlyos és komoly dolgokról van szó.
El tudom képzelni, hogy ez a film nagyon sokaknak nem jön be, mert másfajta poénokhoz vannak szokva, vagy nem szeretik, ha nincs több action, csak pár ember beszélget egy szobában. De nekem már nagyon régóta nem volt ilyen filmélményben részem. Nem azt mondom, hogy tökéletes, messze nem az, de itt és most betalált. Meglepett, és jól szórakoztam rajta.
(9/10, soha rosszabbat!)