Ahogy egyre több helyen fordulok meg kabát nélkül, és már nem csak családi és munkatársi körben, úgy kapok egyre több mosolyt, szeretetet és figyelmet az emberektől. Totál idegenektől, ami jól esik, de meglehetősen szokatlan is.

Pár napja egy iskola (Integrál Pszichológia) nyílt napján vettem részt, mivel kacérkodom a gondolattal, hogy egyszer majd beiratkozzam hozzájuk. A nap végén egy csoportfoglalkozást tartottak, ízelítőt a pszichodráma órákból. Miután a csoport tagjai párokba rendeződtek és én kiválasztottam egy 50 körüli hölgyet, az egyik feladat az volt, hogy nézzük egymást néhány percig, fogadjuk be a másikat teljes valójában, amennyire csak tudjuk, majd írjuk fel egy papírra azt a fogalmat, amit a legtalálóbbnak érzünk rá.

Nos, az én párom ezt írta a cetlire rólam: Meleg Gömb.
Jót nevettem rajta, kedves volt, és egyben vicces is.