Tegnap megint a fogorvos volt műsoron. A rendelőben én voltam egyedül, úgyhogy a váróterem és a "kínzórész" közötti ajtót nyugodt szívvel nyitva hagyták. Kint a Jóbarátok ment a tévében. Épp a fogorvos témakörben viccelődött a 6 barát, ami nem lett volna baj, mert alig hallatszott be, de miközben ki volt peckelve a szám, és ketten matattak benne mindenféle szerszámmal, az asszisztensnő elkezdte hangosan megismételni a poénokat. A doktornő rázkódott a nevetéstől. Én is. Ilyet még nem pipáltam, hogy nyelni tilos, de röhögni muszáj.
Ezután Bélával megnéztük az Aviatort. Hát, enyhén szólva unalmas, vontatott, és szétforgácsolt ez a film. Az Index kritikája a rendező mellett nagy részben Leonardo Di Caprio-t okolja, pedig szerintem még az ő játéka tartja leginkább egységben a filmet. Cate Blanchett alakítása sem utolsó, de engem csak az hagyott ébren, hogy a legkisebb szerepekben is általam nagyra becsült, és rendszerint izgalmas színészi alakítást nyújtó "sztárok" bukkantak fel (Jude Law, Kate Beckinsale, Willem Dafoe, Ian Holm, Gwen Stefani, Alan Alda, John C. Reilly). Egyedül Alec Baldwintól áll fel a hátamon a szőr, az ő gázsiját felőlem simán megspórolhatták volna. A film első másfél órája után már hosszú tömött sorokban távoztak a nézők, a kitartóbbaknak viszont még hátra volt további ugyanennyi. Azért igaz, ami igaz, gyönyörű tájak felett gyönyörű gépek repkednek, a látványon nem spórolt a stáb, valamint meg kell jegyeznem, hogy a számomra egyáltalán nem közömbös Leo Di Caprio-nak piszok jól áll a szakáll.