Talán túl vagyok Bélán. Nem várom, hogy lássam, nem gondolok már rá annyit, és nem szenvedek a hiányától. Kicsit szomorú, hogy egy ilyen jó pasit ilyen hamar elveszítettem (, és öröm, hogy egyáltalán megszereztem), de úgy érzem, nem az én hibám volt, mégha hallom is az okos megjegyzéseket, amelyek szerint két emberen múlik az ilyesmi. Engem is meglep, hogy keveset szenvedtem a szakítás után. Nem voltak étvágytalanul eltelt napok vagy hetek, nem forgolódtam álmatlanul éjszaka, és nem zokogtam napokig. Talán kétszer szökött könny a szememben, miután kilépett az életemből. Úgyhogy ez a fejezet lezárva.

http://nim.freeblog.hu segítséget kér minden bloggertől, április 7-ei bejegyzésében. Ha van néhány percetek, segítsetek neki, please!