Drissel sétáltunk egyet tegnap a Millenáris Parkban. Ismét tavasz van, úgyhogy gondolom, mint minden évben, most is állandó helyszíne lesz életünknek a park. Nagyon szeretem. Mindig klassz, és mindig olyan más. Dris érdekes dolgot mondott. Egész nap azon izgul, mi lesz este. Hogy velem marad, ahogy a szíve diktálja, vagy hazamegy a szüleihez, ahogy a szíve diktálja. Állítólag évek óta bűntudata van, érzi anyukája ragaszkodását, és sajnálja őt, amikor máshol tölti az éjszakát. Én ezen megdöbbentem. Mégiscsak egy felnőtt emberről van szó, a szülőnek el kellene engednie már, elvágni a köldökzsinórt, megérteni, hogy a fiának saját vágyai, tervei, céljai vannak, és attól, hogy nincs a szüleivel minden nap, még szereti őket. Ezzel szemben én úgy látom, hogy édesanyja igyekszik magához láncolni. Ebből mindig is konfliktusok voltak közöttünk, de azt hittem, hogy már megoldódott a probléma. Most viszont látom, hogy Dris szenved. Muszáj ezt megoldania.
Vettem bérletet a bioláriumba, és be is feküdtem. Nagyon jól esett. Szerencsére olyan a bőröm, hogy rögtön lesz egy kis színem, és 1-2 alkalom után már szinte csoki vagyok. Bár nem erre hajtok, próbálok olyan időközönként menni, hogy kellemes színű, de ne szétégetett legyen a bőröm.