A
hétfő reggel szokás szerint Bélával indul, de esküszöm, hogy nem várom
egy kicsit sem. Szerintem elég flegma is vagyok vele, ami nem
szándékos, csak ez jön. Egyre inkább úgy érzem, hogy jó nagy csalódás
volt ez a srác nekem. Nem azért, hogy nem lett holtomiglan-holtodiglan,
hanem a személyiségével kapcsolatban egész másra számítottam. Ezek
szerint pocsék emberismerő vagyok. Pedig elég idő volt rá, majd' másfél
éve, hogy először láttam, és rendszeresen megfigyelgettem, dumáltunk
is, meg minden. De csak most jövök rá, mennyire sekélyes. Ma reggel
rekedt hangon beszélt, és elég ápolatlannak is tűnt, hát megkérdeztem,
hogy beteg-e, vagy mi. Erre belekezdett az egyetlen témájába, amiről
képes 2 mondatnál többet beszélni, azaz: Hogyan rúgtunk be tegnap a
haverokkal. Hát, ez nekem nagyon visszataszító. Úgyhogy róla ennyit.
Finished.
