Ritkán hagyok valamit az utolsó pillanatra, de úgy adódott, hogy csak most tudtunk elmenni a Műcsarnokba megkukkolni a Dalí kiállítást. Eléggé bírom a pasi festményeit, gondoltam, hogy ezek a kicsit más stílusú művei is be fognak jönni. Eszméletlen ürge lehetett Salvador Dalí, eldurrant agyú. A tinikori szobám falát az ő képei díszítették (persze nem eredetiek), aztán amikor Drissel megismerkedtem, ebben is egy hullámhosszon voltunk, Dalí-s mouse pad-en húzgálta az egeret, amivel rendesen bevágódott nálam. Az első ajándékom tőle egy Salvador Dalí album volt, ma is itt figyel a polcon, kézközelségben, de sajnos még nem volt időm elolvasni. Vagy valahogy máshogy hozta az élet. Egy ilyen albumot nem lehet csak úgy, a buszon előkapni, amikor van 5-10 perce az embernek, hanem nyugalom és csend kell hozzá, s legalább egy teljes nap, amikor elmélyülhet a képekben és a művész nem kevésbé izgalmas életében.
Szóval a kiállítás nagyon tetszett, s bár szerintem nem lesz életre szóló élmény, más festők iránt is felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy több szempontból is hasznosnak bizonyult. El kell mesélnem, mennyire idióta voltam. Körkörösen haladtunk minden teremben, és néha bekukkantottunk egy onnan nyíló másikba. Egyszer csak Dris mondja, hogy na, vége, menjünk. Megdöbbentem, és váltig állítottam, hogy volt ott hátul még egy helyiség, ahol a többi képnél sokkal nagyobb festmény lógott a falon. Dris mondta, hogy nem, már mindent megnéztünk, menjünk. Én viszont, mint egy hülye, elkezdtem keringeni, egyik teremből ki, másikba be, meg voltam róla győződve, hogy meghibbantam, halucináltam, mert tényleg láttam azt a szobát a nagy festménnyel. Kb. 10 perc értetlenség után egyszer csak leesett. Az egyik kisebb helyiségben egy Dalí portréfilmet lehetett megtekinteni, és valószínűleg épp akkor kukkantottam be, amikor egy művét vetítették a falra, de nem dolgoztam fel kellőképpen a látottakat, és csak arra emlékeztem, hogy volt egy szoba egy nagy festménnyel. Hogy én milyen lökött vagyok... :)
Egyébként hadd kritizáljak egy kicsit, nem tudom, miért van ez, de a képek címe nagyon sok esetben bénán volt fordítva, illetve le volt egyszerűsítve, ezzel eltorzítva a művész szándékát és üzenetét, ami nem szimpatikus dolog. A másik, hogy a hang és képi technika színvonala borzalmas. Nem tudom, hogy csak egy jobb szakember kellene hozzá, aki teker kettőt a gombokon, és már be is állna a rendszer, vagy modernebb vetítőre, tévékre, erősítőre, hangfalakra lenne szükség, de élvezhetetlen minőségben zajlott a kiállítás vetítési és hanganyagos része.

Ui: Freak segítségével (köszi!) megcsináltam, hogy lehessen postot linkelni. Azoknak mondom, akik hozzám hasonlóan most tanulják ezeket a kis fincsiségeket, hogy így lehet linkelni az adott postot: a bejegyzés alatt levő dátumra állva, jobb egérgombbal, "parancsikon másolása" benyomásával, majd a kellő helyen "beillesztés"-sel.