Igyekszem, hogy minél ritkábban használjam chat-nek a hozzászólást, nem reagálok mindenre, nem válaszoltam korábban arra a kérdésre sem, hogy Béla mit tanít, vagy hogy merre lakom, de ettől még figyelemmel kísérem a megjegyzéseket. Idáig távol tartottam magam attól, hogy a feltett olvasói kérdések alapján szüljek meg egy postot, ám most kivételt teszek, mert Dris megérdemli, hogy a helyén legyen kezelve, elkerülve a félreértelmezéseket.
Tehát: Drissel (aki nem közgazdász :) ) 4 és fél éve ismerkedtünk meg, nagy szerelem volt a miénk, és 3 csodálatos év áll mögöttünk + 1 nem annyira csodálatos, hánykolódós, útkeresős. Ő egy egészen különleges srác, nekem meg más dolgok tetszenek, mint általában a lányoknak, és ebből indult minden öröm és minden gond is. Fél évvel ezelőtt úgy éreztem, tisztességes keretek között ez a kapcsolat már nem folytatható. Hazudozni, másokkal bújkálni nem akartam, úgyhogy leültünk megbeszélni mindent, és végül szakítottunk. Az utána következő fél év nem lett életem legjobb időszaka (, bár kétségkívül jobb, mint pl. a Drissel való megismerkedésem előtti évtizedek). Szeptembertől idén március végéig kerestem az új önmagamat, eleinte sok sráccal randiztam, bár nem akárkikkel, majd jött a felismerés, hogy Béla is the one and only. Rá várva jó ideig nem is kerestem senki msát. Aztán végre, hosszas áhítozás után összejöttünk, szerelem azonban nem lett belőle, és három héttel később már ismét egy csalódott, reményvesztett lány voltam. Mindeközben Dris végig ott állt mellettem, sokat segített, és minden szabadidőnket együtt töltöttük.
Nem jó, ha úgy fogalmazunk, hogy idén tavasszal felmelegítettük a kapcsolatunkat, mert az nem is hűlt ki soha, "csak" annyi történt, hogy elbizonytalanodtam, tudok-e kizárólag neki élni egy életen át. Ezt még ma sem tudom. Sok tapasztalatot szereztem, felnőtté váltam (sajnos) úgy igazán, s szembesültem a saját gyengeségeimmel, ami a legnagyobb felismerés mind közül. S hogy mi van most Drissel? Megvagyunk, vannak jobb és rosszabb napjaink. A jó felé billen a mérleg. Se tragédia, se nagy boldogság nincs egyelőre. Tiszta szívemből szeretem őt, és meg vagyok róla győződve, hogy ő is engem. Azt mondom, nem tudunk egymás nélkül élni, és tisztában vagyok azzal is, hogy szinte mindent neki köszönhetek, ami ma vagyok. 4 és fél év után azonban már mást hív az ember szerelemnek, mint egy két hónapja tartó kapcsolatban. Építgetjük az életünket, és nagyon reméljük, hogy nem vérzünk el többé.