Megszületett a rádió, lehet belehallgatózni az ízlésembe, a lelkembe. Azért néhány szót szeretnék hozzáfűzni, mert talán többen szemöldökfelhúzással reagálnak az összeállításra:
Sinead O'Connor: Egyszerűen megfejthetetlen, soha teljesen át nem látható ez a nő számomra. Egy misztikus lény. Ezt jó értelemben mondom. Csupa meglepetés, izgalom, és mégis biztonság, a hangja, az arca, a szeme, és a dalai által körülhatárolt világ már kislány koromban megfogott, és azóta is imádom.
Kelis, Will Smith, M People: Ezek a dalok vidámságot jelentenek számomra, a könnyedebb műfaj számomra igen értékes darabjai, s nem csak ezek, még számtalan másikat tudnék mondani.
Britney Spears-szel úgy vagyok, hogy fújj, de a greatest hits albumról kiderült számomra, hogy mégiscsak szeretem minden 3. számát, csak kár, hogy ő "énekli", viszont kurva jól táncol is hozzá, ami meglágytja a szívem, így aztán sosem tudom annyira nem szeretni, amennyire nem szeretem. Mindenképpen profi produkció, csak éppen... A Toxic freak kedvéért, mert annyit segített, az Overprotected meg magamnak, mert ha egyedül vagyok itthon, mindig nagyokat denszelek rá. Tiszta röhej lehetek.
A Depeche Mode és George Michael alapvető meghatározói zenei ízlésemnek, szinte azóta, hogy kb. 9 évesen kigyógyultam a feltétel nélküli Modern Talking rajongásomból. :) Tőlük válogatni szinte lehetetlen, legszívesebben az egész életművüket belinkelné az ember. Úgy vagyok velük, hogy mindig azt a dalt hiszem a legeslegjobbnak, amit éppen hallok. Aztán megszólal egy másik, és az is annyira tökéletes. Hasraütésszerűen választottam végül jó néhány számot tőlük.
A Jamiroquai-ról már több ízben áradoztam, most csak a dalválasztásról szólok 1-2 szót. Nehéz döntés volt, a vérpezsdítőbb dalokból válogattam. A Love Foolosophy jó szám, de a klipje is hozzájárult, hogy végül mellette döntöttem. Dris imádja, szerinte minden benne van, amit az édes életről gondol: agár, Rolls Royce, száguldás, nő, medencés party, bunda, öltöny, amelyet egy trendi boy egyetlen elegáns vállrándítással igazít el magán...
Anima Sound System: Egyszerűen csípem, és kész. Az Anima abszolút az új életem hozadéka, Drisnek köszönhetem, hogy "ráéreztem" a drum-and-bass feelingre. Meg az elektronikus zenére. Ez indokolja a Neo-t, és Yonderboi-t is.
Yello: Nagyon eldurrant agyú zene. Egy egész lemezt meghallgatni már beteg. :)
Varga Zsuzsáról szintén írtam már, az ő zenéje nagyon közel áll hozzám. A Visual Ride című számára figyeltem fel először, úgyhogy most is ezt választottam.
United: Akárki akármit mond, nem tudja, mit beszél. Aki meg nem hiszi, az járjon utána. Mert a United piszok jó. A Coctail című dalt azért választottam, mert a klipjétől is, és a számtól is fülig szalad a szám. Mindig jó kedvre derít.
Morcheeba: Ezt is Drisnek köszönhetem, bár ez a dal, amit választottam, már találkozásunk előtt is nagy kedvencem volt. Vannak számok, amelyek tökéletesnek tűnnek, csodálatosan épülnek fel, valahányszor meghallom, kivirul a világ. Ez is ilyen.
Lenny Kravitz hatalmas arc, nagy egyéniség, és annyi jó dala van, hogy csak ráböktem a best of album 1. track-jére, mert szinte mindegy.
A Eurythmics mindig élvezetes, csupa slágert választottam, nosztalgiából, és azért, mert még ma is jó.
Az Emil Rulez zenekar vicces, és közben jazz. Élőben nem a legnagyobb buli, de munka közben hallgatni tökéletes. Kétféle Zazie-t választottam a weboldalukról, ahol a zenekar önként és dalolva bocsátja közletöltésre dalait, és azok remixeit.
Justin Timberlake-ről valami miatt teljesen téves képe van a magyar embernek. Én szeretném őt megvédeni, és a magam eszközeivel támogatni. Ritkán lehet látni olyan profi produkciót, amilyen az övé. Fiatal kora ellenére egyedit alkot, a stílus, amit magából és magának teremtett, nem csak 1 sláger erejéig él, a világ legnagyobb sztárjai állnak sorba, hogy vele dolgozhassanak. Csak ámulok rajta, a tánc, a klipek, a zene, a design és az ének összhangja a pop tökélye. Michael Jacksonhoz hasonlítják sokan, amiben van is valami, de én Jackson "művészetében" sosem voltam annyira biztos, mint JT-jében.
Biztos sokan furcsállják, hogy 3 Pierrot dalt is betettem a rádiómba. Ennek több oka is van. Ahogy kotorásztam a CD-k között, kezembe akadt a Pierrot-összes, s belehallgatva a dalok felidézték gyermekkoromat, illetve koratinédzser éveimet. (Kész csoda, hogy ez is CD-n van meg, és nem kazettán.) Az akkori barátnőmmel, az akkori és későbbi barátaimmal ezt hallgattuk. Mai füllel nem annyira jó, de bennem szép emlékeket ébreszt, és mivel sokan nem tudnak mást Pierrot-ról, csak hogy Megasztár, ezért talán nem hasztalan szerepeltetni itt az 1990-1995 között született dalait. Amúgy pedig biztos vagyok benne, hogy 1-2 érzelmesebb lány elandalodik majd. A Szerelem című szám számomra az egyik legszebb a szerelmes dalok műfajában.
S ha már itt tartunk, Dido dalai egészen közel állnak ehhez a Pierrot-s hangulathoz. Dido-ban azt bírom, hogy egyszerre hordoz modern és konzervatív értékeket. Egy trendi angyal, csilingelő hanggal. A Thank You klipje, amikor a new york-i felhőkarcolók között lebuldózerezik az utolsó kis faházat, a rendezett kertjével, a lilás belsejével, és a mosolygó szemű Dido-t kilakoltatják, nagyon megható.
A Ponyvaregény betétdalait, valamint a Summer in Paris-t, Caramel szárnyait, Alanis Morissette zúzását sokat hallgatom, mind fontos a számomra, egyik így, másik úgy.
Az A-ha velem együtt "cseperedett", komolyodott, úgy is mondhatom, hogy együtt nőttünk fel. Nagyon szeretem, bár ritkán van olyan alkalom, hogy épp az ő albumukat találom megfelelőnek a hangulathoz. Morten Harket szerintem az egyik legjobb énekes a világon, simán kiénekel 4 oktávot, a rosszmájúak viszont elhiszik maguknak, hogy csak rendkívüli külseje miatt lett világhírű. Hát, próbálják meg elénekelni zuhanyzás közben a Take on me-t, aztán majd rádöbbennek... A 80-as évek legnagyobb örökzöldje. Most mégis egy későbbi dalt választottam tőlük.
S végül Agnes Vanilla, aki egy nagyon érdekes csajszi. Úgy néz ki, mint egy Barbie baba, aztán jön a meglepetés, mert rendkívül intelligens, érzékeny, de kemény nő, csak igényes munkát ad ki a kezéből, még ha neki kell csinálnia mindent, akkor is. Ő maga a Depeche Mode-on szocializálódott, de beleadja a szívét-lelkét. Egy szép emlékű, nagy hideg napon látott koncerten szerettem meg a zenéjét, és érdekes világát. Nehéz 2 dalban ezt átadni, de azért megpróbálom.