Kicsit késve ugyan, de bementem a péntek esti beszélgetésre is, ami a biszexualitásról szólt. Ez a téma nagyon érdekelt, mivel a tavalyi fesztiválon több helyen is hallottam, hogy a melegtársadalom nem fogadja el a biszexualitást, s ez nagyon meglepett. Akkor nem volt mód arra, hogy bárki is elmagyarázza nekem az okokat, de mint az a beszélgető estből kiderült, még maguk sem tudják egyértelműen definiálni a biszexualitás, vagy olyan társuló alap szavaink fogalmát, mint pl. szexuális vonzalom, bizalom, megcsalás, stb. Mondhatom, hogy még elkésve is annyit adott nekem ez a beszélgetés, amennyit a világ összes ilyen témájú könyvéből sem tudtam volna összeolvasni. Megkísérlem a felvetett kérdéseket és a beszélgetés főbb pontjait átadni a blogolvasóknak, de amilyen összetett és bonyolult ez a téma, kötve hiszem, hogy sikerül.
A résztvevők egyik, szinte már közhelyes felvetése volt, hogy nincs bi, csak bizonytalan. Ezt rögtön cáfolta egy fiatalember személye, aki biszexuálisnak mondja magát, és legkevésbé sem tűnt bizonytalannak :) , viszont egy másik közhelyet cáfolt meg seperc alatt. Azt mondta, a kollegái irigykednek rá, merthogy ha ő biszex, akkor szerintük dupla annyiszor jöhet össze valakivel. Ez persze nincs így, mert attól még nem tetszik neki kétszer annyi ember, de a fiatalember kifejtette, hogy éppen az ellenkezője igaz, sokkal rosszabb a helyzete, mint a full melegeknek, vagy a heteroknak, mivel őt a heterok lebuzizzák, a melegek meg leheterozzák, szóval mindkét oldalról valamiféle ellenállásba ütközik. És hogy mi bajuk a melegeknek a biszexuálisokkal? Van egy előítéletes és egy tudományosabb verziójuk is. Kezdem a tudományossal. Állítólag magukat biszexnek valló férfiak péniszére olyan műszert kötöttek, amivel mérni lehetett, hogy különböző dolgokra milyen mértékű szexuális izgalom gerjed bennük. Mutattak nekik sok-sok nőről, és sok-sok férfiről fotókat, és az eredmény az lett, hogy a péniszük a férfiakra sokkal erőteljesebben reagált, mint a nőkre. Ebből a kísérletet végzők azt a következtetést vonták le, hogy a biszex férfiak igazából melegek, csak a társadalmi elvárások miatt nem merik ezt még maguknak sem bevallani, és mint beléjük nevelt minta, a nőkre is reagál valamelyest a libidójuk, de ez nem igazi szexuális vonzalom. A teremben rögtön zúgolódás indult, hogy bizto nem olyan nőket választottak a fotókra, akik a férfiak ízlésének valóban megfelelnek, stb. A nem tudományos alapokon nyugvó oka a biszexuálisok kirekesztettségének az, hogy többek szerint a biszex emberben nem lehet megbízni, nem alapozható rá párkapcsolat, mert mindig hiányozni fog neki a másik nem, és következésképpen ez félrelépésekhez vezet. Na, erre a terem két félre szakadt, s felszínre jött, hogy mekkora tévedések lapulnak meg az egyébként felvilágosult és nyitott, elfogadó emberek agyában is. Vagyis: a biszexualitást hallva sokan élből kizárják a monogámia lehetőségét. Az est végére sem tudtak a felek megegyezni, hogyan is van ez. A teremben helyet foglaló biszexek közül többen azt vallották, hogy a két nemben mást és mást keresnek, s ha van mondjuk egy pasijuk, attól még egy nő is kell, mert mást kapnak az egyiktől, mint a másiktól. A többség azonban azon az állásponton volt, hogy a biszexualitás csak egy lehetőség, nem pedig szükséglet. Pusztán annyit jelent, hogy az igazi társ keresése közben a nők és a férfiak azonos esélyekkel indulnak a biszexeknél, de nincs egyidejűleg mindkettőre szükségük, s nagyon is monogám beállítottságúak. Tehát ők azok, akik férfiben és nőben ugyanazt keresik, s esélyt látnak rá, hogy bármelyik nemben megtalálhatják, amire vágynak. Egy fiú, aki folyamatosan hallatni akarta a hangját, kicsit felbosszantott, mert leszólta azokat a nőket, akik a két nem között vacilálva végül egy feminin fiúban vélik megtalálni a boldogságukat. Szerencsére nem kellett felhördülnöm, megtették mások, figyelmeztették, egy olyan rendezvényen vagyunk, ahol minden egyes embernek más a szexuális illetve érzelmi igénye, beállítottsága, és az ilyen mondatokkal vérig sérthet valakit, mert sosem tudhatja, hogy ebben, vagy akár egy másik teremben nincs-e épp egy olyan valaki, aki feminin fiúval él. Hát, éppenséggel én érintve éreztem magam, mégha kis túlzással is.
Nagyon érdekes sztorik hangzottak el, melegekből egyszer csak heterokká, heterokból melegekké, biszexekből melegekké váló fiatalokról, meleg emberek által nevelt gyerekekről, szexuális orientációnk társadalmi nevelés általi befolyásolásáról, stb.
Összességében az derült ki, hogy a nyelvünk nagyon leegyszerűsíti a szexualitást, pedig nagy valószínűséggel minden egyes ember egy-egy külön szexbeállítottságot képvisel, nincs két személy, aki ugyanazt és ugyanúgy akarja, a nyelvünk mégis 3-4-5 skatulyába tuszkolja be őket. Kiderült az is, hogy ami nekem a problémám, az esetleg másnak is, legalábbis egy lány utalt fél mondattal rá, amire a moderátor fel is kapta a fejét, vihogott, hogy "jé, ilyen is van?", aztán már el is siklott felette. (Kaptam kritikai észrevételt e-mailben, amely figyelmeztetett, hogy szemétség beírnom a blogba, hogy van valami szexuális gondom, ha aztán nem írok róla részleteket. Ez részben igaz, szemét dolog, gondolom lyukad egyes olvasók oldala, de közben fenn is tartom a jogot, hogy a blogomra terápiaként is tekintsek, és ha három havonta sikerül egy kicsit jobban megnyilnom, és egy-egy lépést tennem a nyíltság felé, akkor már fejlődés van. Értem én, hogy az olvasó inkább szappanoperaszerűen szeretné tudni, mikor mit és kivel, de amíg magam sem tudom, mi bújkál a lelkem legmélyebb bugyraiban, addig ne várjon tőlem ennél többet. Még valami: a leegyszerűsítést elkerülendő közlöm, hogy nem vagyok leszbikus. Ez tuti. Bár olyan egyszerű lenne...)
Visszatérve a biszex beszélgetéshez: szóba került, hogy egyáltalán mit nevezünk szexualitásnak, szexuális vonzalomnak. Aki azt állította, hogy akkor vonzódom valakihez szexuálisan, ha "feláll a farkam", arra hamar rácáfoltak, mert feláll pl. reggel, ébredés után, vagy buli után fáradtan hazafelé, amikor konkrét célszemély nincs a láthatáron sem. Felmerült az a kérdés is, hogy az biszexuális-e, aki mindkét nemmel képes szexuális élvezethez jutni, de érzelmileg mindig csak a nőkhöz vagy a férfiakhoz vonzódik. Vagyis: a szexualitásunk felcímkézésénél számításba vesszük-e az érzelmi oldalt is? Aztán eljutottunk az aszexuálisok köréhez is, de erre már nem volt idő, remélhetőleg a jövő évi fesztivál programjára tűz egy hosszabb, az idei szűkösen megtárgyalt témák kifejthetőségét biztosító beszélgetést is.
Azt pedig nem bánom, ha itt a blogban párbeszéd indul a fent említett témákról, bár tisztában vagyok vele, hogy a haloscan box szűkös kereteket szab a vélemények kifejtésére. Előre kérnék minden hozzászólót, hogy tartsa tiszteletben mások véleményét, s ne azt minősítve, hanem a sajátját érvekkel alátámasztva írjon be, ha van erre módja. Köszönöm.