Mennyire szereti az az ember felebarátait, aki szombaton reggel 9-kor kaputelefonon keresztül erőszakosan el akar velem beszélgetni Istennel kapcsolatos érzéseimről? Elhozta a Biblia üzenetét, mondja, mint valami porszívóügynök. Meg hogy szerintem eléggé törődik-e velünk az Isten mostanában. Közöltem, hogy semmiképpen sem szeretnék erről beszélgetni vele, itt, így, és most, erre nem hagyja ám abba, hanem elkezd még erőszakosabban nyomulni: "Csak nem azt mondja, hogy nem hisz Istenben?" Mire én: "Azt mondtam, hogy nem akarok erről Önnel beszélgetni!" De most komolyan, mikor csöngetek én be vadidegenekhez szombaton, hogy elmondjam nekik, mit gondolok a világról, a földönkívüli életről, vagy a lélekvándorlásról?