Amióta Dris vasárnap utolsó ízben töltötte munkanapját gyermekzsivajban, többször is elhangzott a szájából, miközben párás tekintettel figyeltünk valami édi, pelusos totyogó apróságot, hogy gyereket szeretne. Már nem tette hozzá, hogy 15 év múlva, és előbb Ferrarit, szerpentinen szágulást, tengerparti villát és Bill Gates bevételeit megszégyenítő vállalkozást, hanem csak annyit mondott: gyereket szeretne. Örülök neki. A bizti kedvéért rákérdeztem: Tőlem? Megpuszilt, és bólogatott. Ez nem jelent azonnali akcióba lépést, viszont végre közösek a középtávú terveink. Rég volt ilyen, talán 2-3 évvel ezelőtt.
Utálok esküvői képeket nézegetni. Vagy lehet, hogy csak bizonyos fajta esküvői képeket utálok nézegetni. Az ilyen fotók tulajdonosai meg általában imádják mutogatni az albumokat. Brrr. De ma, olyat láttam, ami megindított. A koszorúslány, plusz két csokornyakkendős, minifrakkos, kb. 3-4 éves apróság a fiatal pár autójának hátuljára kötött konzervdobozokkal játszadoztak, valami büféset, töltögettek egyikből a másikba, miközben azok oda voltak kötve az autóhoz. Aranyosak voltak.