Ha az ember igyekszik környezettudatosan bevásárolni, hangyapöcsnyi dolgokkal is fel tudják b*szni az agyát. (uhh, ilyen stílusban még nem is írtam, pedig úgy látom más blogokban, hogy ez dívik). Szóval padlizsán benylonozott verziójából vesz kettőt az ember lánya, s a lemérő néni, biztos, ami biztos alapon beteszi őket még egy zacsiba. Ekkor már furán nézek, de még tűrök. Sárgadinnyét ráteszem a mérlegre, a néni gombot nyom, zacskót elővesz. Mondom neki, hogy köszönöm, nem kérek a dinnyéhez, erre vág egy pofát: "Nem adhatom ki zacskó nélkül." - morogja. Tűrök. A pénztáros rakosgatja az árut, amit vásárolok, jó szellősen pakol a szatyrokba, látom előre, hogy mire végzünk a futószalagon levő halomal, polipnak kell lennem, legalább 12 zacskóm lesz. Úgyhogy szó nélkül elkezdem átpakolászni, helytakarékosan, erre rámszól, mint valami gyerekre: "Nem, nem, egy zacskóba maximum 4 terméket teszünk!". (Az egy nagy zacskóba tett két padlizsán kettőnek számít.) Gondolom, a raktárban tartott gyorstalpalón ragadt rá ez a stílus, csak az nem rögzült benne, hogy ezt a lekezelő főnöke mondta neki, s a vevőnek nem így kellene tolmácsolnia. Jó, hogy nem üt a kezemre, mintha rossz gyerek lennék. Pókerarccal pakolok tovább, s végül 12 zacskó helyett 3-mal távozom. A parkoló felé haladva azért figyelem mások csomagjait, 10 zacsi alatt senki sem ússza meg, de ők engedelmeskednek. Otthon meg nyakig ér a zacskó, és más környezetszennyező csomagolóanyagok, amiket tök fölöslegesen sokszoroz meg a fogyasztói társadalom. Gyártjuk a szemetet, dögivel.
Ui: Ha valakit érdekel, idelinkelem a tudatos vásárlók 12 pontját, és egyesületük weboldalát. Vannak érdekes, és vannak kicsit túlzás cikkek. Lehet csemegézni, vérmérséklet, világnézet szerint.