Valószínűleg többek között napsütés-hiányban is szenvedek. Úgy adódott, hogy idén nem sok jutott belőle nekem. Mondhatni: semennyi. Mert minden hülyén jött ki. Dris sok hétvégén dolgozott, és most kivételesen a többi barátomnak is más dolga volt, mint velem lenni. Kisebb sétáktól eltekintve a négy fal között nyaraztam. Amikor meghallottam, hogy idén már nem lesz igazán nyárias idő, elkeseredtem. Szerencsére szombaton arra ébredtünk, hogy száz ágra süt a nap. Elmentünk piacra, meg ilyesmi, és közben megbeszéltük, hogy bevásárlás után kiülünk a Millenáris Parkba olvasni, töltődni napfénnyel, mert az sokat javítana a hangulatomon. Amikor hazaértünk a piacról, Dris leült kipróbálni, jó-e az elem a tévé távirányítójában. Aztán ott ragadt. "Még öt perc."-ismételgette. Kicsit több, mint húsz perc után fogtam magam, és lementem egyedül a parkba. Láttam rajta, hogy még ő van megsértve. Később utánam jött, aztán este bemondták, hogy megint esős, hideg napok következnek...