A munkahelyemen van egy konyha. Eddig semmi extra. Meggyőződésem, hogy ha a két végében elhelyeznénk 1-1 kamerát, az ott forgatott valóság show simán verné a Győzikét, s pszichológiai kísérletnek sem lenne rossz. Mint a majmok a banánnal meg a hideg zuhannyal, you know. :) Nem akarom kihúzni magam, én is részese vagyok az eseményeknek. Kb. 20 nő, és 2 pasi, 22 különböző konyhai szokással, próbál békésen együtt élni. A kollektíva több szempontból is két csoportra szakad. Vannak a papírtörlőbe kezet törlők, és esküdt ellenségeik, akik a konyharuhát használják ugyanerre. Aztán vannak, akik a tányérjukat a csepegtetőn hagyják, és az azonnal eltörölgetős típusok. Azon munkatársak, akik nem törlik szárazra minden egyes kiskanál elmosogatása után az egész mosogatótálcát, eleve kiközösítésre kárhoztattak. Szintén halál fiai, vagy lányai, akik félbehagyott ebédjüket felbontott dobozban helyezik a hűtőbe, hiszen a körültekintőbbek otthonról hoznak mindenféle méretű és formájú, újrazárható edénykéket. Egyesek időről-időre kézbe veszik az irányítást, és kiplakátolják, milyen viselkedés a kívánatos, pl. a kávégéphez odaírják, hogy akkora bögrét rakjunk alá, amiből nem folyik ki a lötty, vagy hogy a szemetes fedele nem csak felfelé nyílik, hanem képes becsukódni is, s hasonló kedves üzenetekkel tapétázzák ki a konyhát. És van a számomra legveszedelmesebb nőfajta, aki, miközben békésen eszegetek, fitymálja a kajámat, kérdezgeti az árát, majd 20 perces beszámolót tart másoknak, hogy én mennyire szórom a pénzt. Közben látni kellene, hogy ő mit képes a szervezetébe tenni. A hely, amely arra hivatott, hogy a munkavégzés szüneteiben, nyugodt körülmények között elkortyolgassunk egy teát vagy kávét, kezd épp ellenkező funkciót betölteni. Úgyhogy már kezd kifejlődni a hárító készülékem. Mielőtt gyanútlanul belépnék eme helyiségbe, alaposan felmérem a terepet, megéri-e. Vannak veszedelmes egyedek, akik mindig azonos időpontban esznek, olyankor messze elkerülöm a konyhát, aztán egy alkalmas pillanatban gyorsan melegítek, majd kajával együtt a szobámba menekülök. Nem ez a jó megoldás, mert ilyenkor pedig a munkák találnak meg ebéd közben, de legalább a felesleges sárkánykodásból kimaradok.