Az utolsó post óta egy csomó dolog történt velem, de mind munkahelyi szarság, amiről jobb, ha nem írok, vagy csak érintőlegesen említem. Kaptam új számítógépet, ezzel talán nem árulok el semmi titkosat. S ha már lecserélték a gépeket és a perifériákat, frissítették a szoftvereket is. Általában szeretem az ilyesmit, minél fejlettebb cuccal dolgozni, és ezen a területen a melóhelyemre nem lehet panasz. Viszont ez a mostani átalakítás felborította a napomat. Jóformán semmit nem találtam, az elmúlt tíz évben megszokott billentyű-kombinációk nem azt csinálják, amit szeretnék, helyettük újakat kell megjegyezni... Brrrr.
Egyik kolleganőmmel meg összezörrentem a minap. Konkrétan nekem esett két csekélység miatt, s amilyen stabil általában a lelkivilágom, hiába tudtam, hogy nem csináltam semmi rosszat, napokig tartott az őrlődésem. Aztán végül kierőltettem, hogy normális stílusban megbeszéljük, mi is a baja velem, s bár belátta, hogy ok nélkül kapta fel a vizet, azért a beszélgetés vége mégiscsak az lett, hogy én túl érzékeny vagyok. Ebben van igazság, de csak annyi, hogy a többségnél hamarabb elégelem meg, ha valaki folyton abból csinál viccet, hogy másokat szekáljon, vagy hogy ráerőltesse véleményét és akaratát a többiekre. Mindenkit bánt ez, de tipikus, hogy végül nekem van látványos konfliktusom az illető szekagéppel.
Egyik nap meg felhívtam a pszichológust, akit a családfelállításon ajánlottak, ha valaki terápiára szeretne járni. Felhívtam, de nem tud fogadni, teljesen be van táblázva. Azt mondta, hívjam vissza egy hónap múlva, bár nem hiszi, hogy bárki is leszakadna a mostani kuncsaftjai közül, de azért ne adjam fel. Aztán felírt valami listára, ha lesz hely, jelentkezik. Hát, kicsit csalódott voltam.