Kétnapos tréningen veszek részt, ma volt az első. Elméletileg azt kellene elérni, hogy asszertíven tudjam érvényesíteni az érdekeimet azokkal szemben is, akikkel nem könnyű dűlőre jutni. Hát, nem tudom, lesz-e ebből bármi is, az első napon hallottam érdekességeket, de ennél többet nem értem el. Úgy kezdődött a program, hogy alá kellett írni egy lapot, amelyen azt ecsetelték, hogy a tréningen a csoporttársakról megtudott történeteket, illetve személyes adatokat titokként meg kell őrizni. A nyilatkozat nagyjából fele arról szólt, hogy ugyan törvény nem kötelez semmire, de az erkölcsi szabályok igen. Kérdem én, mi értelme erkölcsi felelősségvállalást írásba foglalni? Szerintem semmi.
Lényeg az, hogy megkértek, semmit ne adjunk tovább az ott hallottakból, bár nyilvánvaló, hogy ez az én érzéseimre és a tréning tényszerű anyagára nem vonatkozik. Vicces dolgok voltak, le kell rajzolnunk a saját arcunkat, vagy pl. az elején, amikor még senkit sem ismertük, ki kellett találnunk, ki hány éves, mivel foglalkozik, milyen a családi és egészségi állapota. Ez kimondottan érdekesen alakult, egyeseknél szinte mindenki jól tippelt, míg másoknál hatalmasan melléfogtunk. Pl. egy tanáron annyira látszik, hogy tanár… Ami engem illet, mindig is fiatalabbnak gondoltak a koromnál, tehát ez nem lepett meg. Viszont most kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy egészen más benyomást keltek, mint ami vagyok. Ebben van jó is, rossz is. Nem tragédia például, hogy nincs a homlokomra írva, hogy hol és mit dolgozom. Sőt. Viszont majdnem mindenki úgy gondolta, hogy 20 év körüli, diák vagy friss diplomás vagyok, és ráadásul szingli. Basszus, ez utóbbi miből tűnhet így? S vajon Carrie Bradshaw vagy Bridget Jones stílusúnak látszom?
By the way az előadás még annyi meglepetéssel is szolgált, hogy külső jelek, arcrészletek alapján megpróbáltuk „beskatulyázni” az embereket, hogy vajon a 4 elem (föld, víz, tűz, levegő) közül melyik a típusuk. Másokat olyan egyszerű, magamat pedig nagyon bonyolult besorolni egyetlen kategóriába…

S az is egy új, érdekes információ, hogy a mimikai ráncaink kialakulásának kozmetikai vagy plasztikai sebészeti megakadályozásával vétünk a saját fejlődésünk ellen, ugyanis kommunikációs szempontból nagyon is szükségünk van a szemünk, szánk körül kialakult vonalkákra, s nem mindegy, hogy görbül a szemöldökünk, stb. Ezek mind-mind szükségesek a kommunikálásunkban, az emberekkel való boldogulásunkban, hiányuk pedig törést okozhat.