Ismét feltettem a rádiómba dalokat, szám szerint 6-ot. Essünk túl az ún. nyál kategórián, amit 12 éves kor felett már illik megköpdösni, és én ezt jó ideig meg is tettem. Aztán egyszer csak kinyílt a világ, és rájöttem, nincs semmi baj a fiúcsapatokkal, meg úgy egészében a poppal, csak másra kell használni, mint a komolyabb dolgokat. Olyan ez, mint a kaja területén a rakott krumpli és a somlói galuska. Mindkettőnek megvan a maga helye és ideje, más igényeket elégítenek ki, de egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. (A somlói az ételek Backstreet Boys-a!? hihi) Mielőtt bárki szívrohamot kapna meglátva a számok címét és előadóját, hadd "magyarázkodjak" egy kicsit.

Boyzone: Father and Son
Ez a szám olyan nekem, mint egy gyermekdal. A "Börtön ablakában..." jut eszembe, amit akkor énekeltünk, amikor vándortábor keretében harmincöt kilósan cipeltük a 40 kilós csővázas hátizsákot, és rettentő boldognak éreztük magunkat. A Boyzone dala ugyan később született, de ezeket a tábortüzes, sátrazós, osztálykirándulásos, buszban éneklős időket idézi fel bennem. Ronan Keatingék biztos a hajukat tépnék, ha ezt hallanák.
Five: Keep on Movin'
Egyszerűen mozgásra késztet. Lendületes, vidám, a mélyhangú srác mélyhangja meg szexi.
Belga: Az a baj
Most tényleg, mit lehet ehhez hozzáfűzni?
The Pussycat Dolls feat. Busta Rhymes: Don't cha
Lehet, hogy egynyári, de tetszik. Klip, táncok főleg.
Robbie Williams: Angels
Robbie-tól lesz még több is, pedig összességében nem bejövős. Azonban van 1-2 klasszság köztük. Az Angels ráébresztett, hogy nem utálom én a lassú számokat, csak kevés az igazán jó. Ettől például nem kavarog a gyomrom.
Robbie Williams: Let Me Entertain You
Áhhh, ez a szám felpörget. Bárhol, bármikor jöhet. Nagyon jó. Meggyőződésem, hogy a Rolling Stones ezerszer feldolgozott "Sympathy for the Devil"-jéről van ismét szó, bár lehet, hogy ez nem is akkora felfedezés. Tudja valaki, hogy a hasonlóság csak "véletlen", vagy ez egy hivatalos feldolgozása-e a Stones-klasszikusnak?