Hónapokkal ezelőtt írtam róla, hogy segítek átalakítgatni egy ismerősöm lakását. A tervezés, rajzolgatás, méricskélés végén, egyetlen - mindenki által - vállalható megoldásként a nappali jelentős részét elfoglaló dobogó mellett döntöttünk, amely tetején vendégváró sarok lenne elhelyezve, kisasztallal és kisebb fotelekkel, alóla pedig a nappalra eltűntethető franciaágyat lehetne előhúzni. Az ötlet mindenkinek tetszett, de nem találtunk megfelelő asztalost, aki elég meggyőző lett volna ahhoz, hogy egy ilyen feladattal megbízzuk. Aztán nekem több dolog is közbejött, és végül a lakás tulajdonosa úgy döntött, a tervek megvalósításához keres egy asztalost, s tuti ötletként írt egy e-mailt az egyik legismertebb lakberendezéssel foglalkozó havilap szerkesztőségébe. A válasz gyorsan jött, és nagyot csattant:
"Kedves Olvasónk! Valóban ötletes megoldás egy ilyen dobogó, mutattunk is be néhányat, legutóbb például a 101 ÖTLET kisfüzetünkben is. Csak azt tudjuk tanácsolni, hogy így, a kép alapján, persze a helyi adottságokat figyelembe véve, rendeljék meg egy asztalosnál. Sajnos iparos listával nem rendelkezünk, Önöknek kell találni olyan ügyeset, aki a minta alapján elvállal egy ilyen munkát. Így csak az ötlet a miénk... Üdvözlettel: B. M. sajtólevelező" Aztán egy későbbi levélben hozzátette, egy ilyen dobogó nem nagy ügy, ha ügyes, maga is meg tudja csinálni.
A kedves olvasó ezek után egyrészt kicsit elvesztette a bizalmát a lapban, hiszen az korábban pont abban a szerepben próbált meg tetszelegni, hogy ők aztán mindenre kimerítő választ, ötletes megoldást szolgáltatnak, másrészt elképzelte magát, amint elmegy a fakereskedésbe, vesz egy rakás fenyőt, lakkot, csavart, gyalut és fűrészt, miegymást, és nekiáll a polgári lakása nem túl tágas nappalijában lépcsős dobogót és gurulós franciaágyat készíteni, mindezt úgy, hogy tutira biztos lehessen, a cucc elbír egy 4 fős társaságot évtizedeken keresztül, az ágy pedig mindent, amire szükséges. Mert ugyebár már ott elakad az ember fia/lánya, hogy az ágy kerekeken legyen, hiszen könnyedén ki kell gördülnie a dobogó alól, de közben legyen mozdulatlan, ha pl. szeretkeznek rajta. A kedves olvasó tényleg felbosszantotta magát, de nem is csodálom. Aztán, amikor már azzal "fenyegetőzött", hogy saját maga alapít egy tanácsadó céget, amely az adatbázisából mindig elő tud majd rántani egy alaposan kipróbált ezermestert, ráleltem erre a lakberendezési tanácsadó szolgáltatásra. Ismerősöm ekkor ismét elővette úriemberi modorát, és ide is elküldte e-mailjét. Itt is gyorsan jött a válasz, viszont az még a reményeket is felülmúlóan kielégítő volt. Egy lakberendező hölgy rögtön jól dolgozó, határidőket betartó mestert ajánlott, telefonszámmal, és felajánlotta további segítségét. Újabb e-mailváltásban pedig rajzokat, terveket, méreteket, anyagötleteket küldött, teljes lelkesedéssel.
Nem gondolom, hogy egy újságnak feltétlenül feladata ügyfélszolgálat és adatbázis fenntartása, de akkor ne is sugallja azt, hogy ő ezt mind megteszi az olvasóiért. Valamint, ha már nem tud segíteni, akkor ne írjon ilyen lekezelő stílusban, a problémát ennyire félvállról véve. Az adott lapnak egyébként több évig voltam előfizetője, és bár ahogy egyre jobban belemerültem a lakberendezés témakörébe, annál kevésbé láttam színvonalasnak, azért ez a hozzáállásuk tette be végleg a kaput. Sajnos az a gyanúm, hogy a konkurensük sem különb. A színvonalasabb lapok meg inkább enteriöröket, irodákat, épületeket mutatnak be, amitől tátva marad a szám, de a hétköznapi, megvalósítható ötletekkel nem foglalkoznak. Na, ez azért nem tragédia, hiszen én lelkes kezdőként szívesen belevetem magam az ötletelésbe, de a megvalósításhoz ki kell építeni a hosszú távon megbízható szakemberekből álló kapcsolatokat.
