Tegnap megnéztem az HBO-n a Rossz nevelés c. Almodovar filmet. Azóta is folyton eszembe jut, pedig nem unatkozom. Nagyon érdekes hangulatú, és mint minden Almodovar-film esetében, most is le voltam nyűgözve a színészektől. Ami viszont még inkább megragadt bennem, az a látványvilág. A ruhák, a díszletek, és úgy egyébként is a képek. No és ott látható a filmben álmaim háza. A barátságos minimál otthon, élénk színekkel, klassz kerttel. Próbáltam a neten olvasni a Rossz nevelésről, de semmi használhatót nem találtam. A Csapnivaló szerint a sztori követhetetlen, és nem lehet tudni, ki kicsoda. Én ezt nem értem, mert szerintem olyan világos volt, mint a nap. Sőt, ha valami felróható a filmnek, az az, hogy helyenként már szinte sablon szerint érkeznek az előre megjósolható események. Azt pedig nagyon remélem, hogy Almodovar korábbi felfedezettjei (Penelope Cruz, Antonio Banderas) után Gael García Bernal nem enged Hollywood csábításának, mert félő, hogy amint az első kettőnek, úgy neki sem tenne jót az a világ. Legalábbis nekem az említett színész és színésznő sokkal jobban bejött abban az időben, amikor spanyol filmekben domborítottak.