Igazán nem szeretek a munkahelyem háta mögött beszélni, de ma kiakadtam. Egy unatkozó, kreatív agy kitalálta, hogy fényképes adatbázist kell készíteni a dolgozókról. Mert a több épületben elterülő cégünk dolgozói közül sokan sosem látták még egymást, csak telefonon vagy e-mailben értekeznek. Van ugyan az évi két céges party, de most itt az új őrület: a vállalati mosolyalbum. A kihirdetője szerint azt a célt szolgálja, hogyha 4 éve ismerem XY hangját, de nem tudom, kopasz-e vagy rasta, idős vagy fiatal, tokás vagy nádszál, akkor csak felütöm a fényképes kisokost, azt' ott figyel az ürge "itt repül a kismadár" mosolya. Hatalmas ötlet. "Ismerjük meg egymást", ez a mottó. Nekem mondjuk bőven elég volt az eddigi, jól bevált módszer, amely szerint, ha valakivel találkozom a munkám során, és még nem ismerem, akkor bemutatkozom neki, akivel meg csak telefonkapcsolat van évek óta, annak a fotójára sem vagyok igazán kíváncsi. Már-már lázadni lett volna kedvem, de naná, hogy mindenki benne van a buliban. Naná.