Ma voltunk Anyáméknál. Már délelőtt, a telefonban felhúzott csörgőre, pedig esküszöm, mióta a pszichológushoz járok, extra türelmes vagyok vele, meg úgy általában a környezetemmel. (Vajon ez a blogon át érezhető?) Az általános szitu az szokott lenni, hogy Dris próbál nyugtatgatni a muszájlátogatások során, annak ellenére, hogy nagyon is megérti az idegességemet, de ma egész más történt. Én is majd' felrobbantam, de Dris olyan ideg volt Anyámtól, hogy már azt vártam, mikor fogja magát, és hagy ott. Vagy mondjuk lecsapja Anyut egy palacsintasütővel. De nem. Néhányszor azért beszólogatott, és végig nagyon feszültnek tűnt, tényleg nem láttam még ennyire kiborulva Anyámtól. Az egész teljesen abszurd és olyan ember számára elmesélhetetlen, aki nem ismeri. Tényleg elmesélhetetlen. Már azon gondolkodom, hogy fel kellene venni egy-egy ilyen alkalmat, és lejátszani a pszichológusnak, mert elmondani egyszerűen képtelenség. S így a múltamat feldolgozni velem is majdnem az.