Totál kiakadtam a mai történéseken. Úgy kezdődött az egész, hogy Anyám vett egy mobilos feltöltőkártyát, de amikor lekaparta a hátulján a számot takaró sávot, maga a feltöltéshez szükséges szám is lejött. A vásárlás helyén azt mondták neki, hogy el kell menni a mobilszolgáltatóhoz, és ott reklamálni. Anyám reklamálása egy külön kategória, nagyjából úgy kell elképzelni, hogy bemegy az üzletbe, és a biztonsági őrtől kezdve az igazgatóig mindenkivel balhézik egy sort. Borzalmasan égő. Na lényeg az, hogy bement, belekötött a biztonsági őrbe, aztán két ügyfélszolgálatosba, s amikor ezen túl volt, összetalálkozott az én ex-barátommal, akivel hosszú éveket töltöttem együtt. A srác ott dolgozik, és udvarias férfiként elkezdett Anyuval beszélgetni. Tudni kell, hogy ezzel a sráccal kapcsolatban már hónapok óta úgy gondolom, meg kellene keresnem, beszélgetnem vele egy nagyot, tisztázni azokat a dolgokat, amiket akkor nem volt lehetőségünk, vagy amikre csak mostanában ébredtem rá. Ezerszer végiggondoltam, mit hogyan mesélnék el, és miket kérdeznék tőle. De sajnos nem én futottam össze vele, hanem Anyám. Rázúdította a kórházi ügyeit, és rólam is mesélt állítólag egy csomó mindent. Na, ennél a pontnál akadtam ki, mert annyiszor mondtam már neki, hogy nem tudhatja, kivel milyen viszonyban vagyok a régi ismerősök közül, ne mondjon már el mindent a jelenemről, ha kérhetem. A baj mégsem ez, hanem hogy én évek óta kínosan ügyelek rá, hogy Anyámnak csak azt áruljam el, amit nagyon muszáj, tehát jóformán a lakcímemen és a telefonszámomon kívül nem tud rólam semmit. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy igen részletesen meséljem az életemről az exnek. El sem tudom képzelni, miket hordhatott össze. Az is tipikus, hogy rólam bőven beszámolt, de a sráctól nem kérdezett semmit. Így én nem lettem gazdagabb egyetlen információval sem. Mindjárt szétrobbanok. (Dris szerint be kellene mennem a mobilszolgáltatóhoz, sorszámot húzni, s amikor sorra kerülök, kérdés nélkül belemondani az ex arcába, hogy "akármit is mondott Anyu, az nem igaz".)