Csak hogy jót is mondjak, elmentünk egy étterembe megünnepelni anyósomék házassági évfordulóját, és szokatlanul jól sikerült. Pedig nem indult simán, a hely elsőre nagyon zajos volt, aztán Dris apukája el is kezdett morogni ezen, végül pedig összevitatkoztak egy kicsit. Az étterem szerintem elég jó, a baj leginkább az, hogy nem csak enni, de bowlingozni is lehet. Így, amíg mi vacsiztunk, a fal túloldalán gurították a golyót. Kissé megöli a hangulatot, ha kaja közben mozog a lábunk alatt a talaj és ricsaj van. Mintha a Margit híd közepén kajálnánk, miközben eldübörög mellettünk a villamos. Aztán valahogy minden jóra fordult. Egyrészt a kaja kifogástalan volt. Mindannyiunké. Belekötősek vagyunk, de ez nagyon rendben volt. Az éttermi részben van egy billiárdasztal is. Egyébként nem jut eszünkbe elmenni játszani, de most adta magát. 3 menetet nyomtunk, mindháromszor mi nyertünk (Drissel alkottam egy csapatot). Rám tört a nosztalgia, mert régebben, 5-6 éve rengeteget billiárdoztam, és bár akkor a partnerem jobb volt nálam, most jöttem rá, hogy mennyire jól nyomtam. A tudás gyakorlás hiányában megkopott, bénáztam, bénáztunk sokat. És még valami miatt nagyon érdemes volt elmenni: sosem láttam olyan férfiasnak Drist, mint most, a játék közben. (Ha ezt olvassa, biztos vesz egy éves bérletet a legközelebbi klubba. :) )