Legjobb lett volna még tegnap, frissiben, a műsor után megírni az élményeimet, de hulla voltam. Lementettem, becsatoltam a fájlt, aztán véget érni nem akaró beszélgetést folytattam Drissel. Míg el nem aludtunk valamikor hajnalban, kevéssel az ébresztő előtt. Reggel persze angol órával kezdtem, aztán sok munka várt rám, tehát most sem vagyok friss. De mostmár muszáj írnom a tegnap estéről, életem egyik legnagyobb élménye volt. Visszahallgatva a felvételt több ponton is úgy éreztem, félreérthető, amit mondok. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az érintett témákról egyesével is lehetne egy-egy órát beszélni, és még akkor sem tudnék teljes képet adni, de kit is érdekelne... Senkit. Így csapongva, nagyon izgulva viszont becsúsznak a hibák, ezernyi szóismétlés, nyökögés, visszaszívni már nem lehet, hiába jut eszembe egy fél másodperc múlva egy odaillőbb kifejezés. Csak csapongani tudok most is, mert még mindig kavarognak bennem az érzések, szerencsére csupa klassz élmény. Ritka, hogy nincs semmi bajom, mindenki kedves, barátságos, jó fej, és most tényleg ez történt, nem csak azért írom, mert valószínűsíthető, hogy benéznek ide az érintettek. Sőt mi több, már az épületben is kellemesen csalódtam. Jártam ott kb. 10 éve 2 alkalommal is, s rozoga, omladozó falakra emlékeztem. Most pedig minden újnak tűnik. A rádiósok aranyosan viselkedtek, szinte mindenkinek volt 1-2 jó szava hozzám, csillogó szemmel mondták, hogy olvasták a naplómat. Nem is tudtam, mit mondjak, csak mosolyogtam, és nagyon zavarban voltam. Ez aztán ezerszeresére fokozódott, amikor elindult a műsor, s az első hangbejátszásban felolvasta egy női hang az aznapi postomat. Erre tényleg nem számítottam. Készültek rám, több oldalas jegyzetek, előre felmondott blogrészletek dokumentálták a "munkásságomat" (hihi). A műsorvezető fiú megnyugtató, barátságos volt, több dologban is meglepetést okozott. Pl. azzal, hogy szinte hajszálra megegyezik a zenei ízlésünk, így nagyon jó ötletnek találtam, hogy a műsorban Szilárd számai közül kettő az én blográdiómból, kettő pedig az ő választása alapján hangozzon el. Meg voltam hatva a felkészültségétől. S vagy nagyon jó színész, vagy tényleg érdekelte a téma, én mindenesetre az utóbbit láttam rajta, bár lehet, hogy csak próbált lelkesíteni, önbizalmat önteni belém. Tényleg csak remélni tudom, hogy őszintén jött belőle. Sikerrel járt, annyi szépet mondott, hogy végül már majdnem elhittem, hogy én vagyok a Jani (pontosabban Janina). Annyi mindent kérdeznék tőle, nem bánnám, ha beszélgetnénk még valaha az életben.
A bejátszott blogrészletek nagyon érdekes hatást gyakoroltak rám. Tudatában voltam persze, hogy én írtam őket, ám most lehetőségem nyílt kicsit kívülállóként is hallgatni. Igazán érdekes tapasztalat, önbizalmat adott. Az est folyamán nem ez volt az egyetlen ilyen. A zenék alatt is kaptam jó pár pozitív megjegyzést, de az interjú felért egy terápiás foglalkozással is, némelyik kérdés annyira mélyre hatolt bennem. Kényes pontra tapintott rá, de még nem tudom megválaszolni. Van, amihez idő kell, hogy felszínre törjön.
