Uhh, ma kidolgoztuk a belünket. Drist még hajtja a jóérzés, éppen felmos, de nekem már nincs energiám ilyesmihez. A szabim utolsó napján kicsit ideges voltam, hogy tulajdonképpen megint nem jutottunk előrébb a lakással. Egy csomó dolog volt, ami felszerelésre, felragasztásra, letakarításra várt, de egyedül sosem volt kedvem és lelkesedésem nekiállni. Most átjöttek Dris szülei, mert nekik van szerszámuk, és négyen egy fél nap alatt megcsináltuk, amit egy hétre (a múlt hétre) osztottam be magunknak. A konyha így kibővült egy fűszernövényeknek fenntartott sarokkal, falra szerelt fehér ikeás növénytartókból áll, valamint egy sor tükörrel, ami remek ötlet volt, kitágítja a teret, és színesebbé, fényesebbé teszi a helyiséget. Van egy új fali ruhaszárítónk is, amit még a szülimre kaptam, most az is felkerült a falra. Dris anyukája nem bírt magával, takarítani kezdett, muszáj volt vele tartanom, de közben szereltünk is, mértünk, rajzoltunk, vízszinteztünk, most meg úgy érzem, összerogyok. Bár ez kellemes fáradtság, hiszen ezek az apró dolgok, amelyek most a helyükre kerültek végre, jobbá teszik az életünket. Főleg a ruhaszárító hasznos, hiszen egy ilyen picike lakásban nagy gond a teregetés.