A mai napom nagyon jól kezdődött. Épp annyira jól, amennyire görcsöltem rajta előtte. Már éjjel rosszakat álmodtam, annyira tartottam a kollegáim véleményétől. Merthogy hónapok óta üresen áll egy pici, ám ablakkal körülvett, napos szoba, én meg ugye ott nyomorgok két másik kolleganőmmel a miénkben. Hát lecsaptam az üres helyiségre, s mivel már decemberben is szó volt róla, hogy az az én szobám lesz, nem is tartottam pofátlanságnak. Aztán természetesen rámtörtek a parák, mit fognak szólni mások, illetve a szobatársaim. A költözést ma délelőtt történt meg, és eddig elmaradtak a rosszindulatú megjegyzések, sőt, még akitől leginkább vártam volna, hogy pofákat vág, az a kolleganőm is segített a berendezés kialakításában. A lényeg, hogy most már be vagyok rendezkedve, 1-2 kisebb szépítés kivételével minden a helyén van. Kell még 1 db légkondi, mert a sok ablak miatt meg fogok sülni nyáron, valamint néhány kép a falra, és növények. Hangulatosra sikerült a szoba, ráadásul depresszió ellen is jó, annyira világos. Az ablakomból pedig a Parlamentre látok (, a wc-ből a Várra). Ez kellett nekem, rögtön megjött az életkedvem.