Megakadt a levelezés az ex-szel. Pontosabban az a baj, hogy folyton félreértjük egymást. Még jó, hogy ő olyan okos, és mindig tudja, mi miből fakad. Szerinte az a baj, hogy több, mint 5 éve nem találkoztunk, s nyilván megváltoztunk, és a másik új gondolatait a régről ismert stílusával, hangsúllyal olvassuk fel magunkban. Elszoktunk egymás humorától, cinizmusától, ráadásul munka közben, kapkodva igyekszünk fenntartani az e-mail kapcsolatot. Nem ért engem, pedig tudom, hogy elég jól ismer, és empatikus. Jó lenne, ha közös nevezőre jutnánk. Személyes találkozást igényelne a dolog, de Dris megtiltotta. Nem szokása semmit megtiltani, úgyhogy elsőre fenn is akadt a szemöldököm, de nem ugrottam rögtön neki. Vártam 1-2 napot, ismét belekezdtünk a témába. Természetesen egészen máshogy gondolta a tiltást, mint én. Úgy tűnik, Dris nagyon ismer engem, jobban, mint én magamat. Tudja, hogy hajlamos vagyok egy kis izgalomért felrúgni mindent, ami egyébként jól működik, aztán később rájönni, hogy mi már annyira egymásra hangolódtunk, hogy nem érezném igazán jól magam mással. Lehet, hogy ez vagy az jobb lenne, de összességében... Persze a fene sem tudja. De úgy érzem, igaza van. Most, hogy figyelmeztetett, mennyire gyerekes picsa tudok lenni időnként, már nincs is értelme a tiltásnak. Tudok én vigyázni magamra. :) Hát persze...