3 nap, wellness, Debrecen. Jól éreztem magam, Dris szüleivel voltunk, s egészen jól bírtuk egymást. Semmi balhézás, semmi megsértődés, semmi feszültség. Pedig lehetett volna, mert eszméletlen, hogy a szolgáltatások még mindig milyen alacsony színvonalúak ebben az országban. Debrecen mintha 20 évvel le lenne ebben (is) maradva mondjuk a fővárostól, vagy egyes más területektől. A szálloda színvonala és a személyzet vendégekhez való hozzáállás például enyhén szólva is hagy maga után kívánnivalókat. Van viszont Debrecenben egy bizonyos mediterrán élményfürdő, ami igazán tetszett. Ott a kiszolgálással sem volt semmi baj, sőt, olyan modern és praktikus megoldásokkal élnek, mint pl. a chipes karperec, amit akár a vízbe is be lehet vinni, a csuklóra csatolva, így nem hagyja el az ember. Ez a chipes karperec nyitja a szekrényajtót, valamint erre írják rá a fogyasztást, vagy a fizetős szolgáltatások igénybevételének időtartamát, a kijáratnál pedig csak csippen egyet, és már tudod is, mennyit kell fizetned. Nem szükséges tehát, hogy a medencéknél bármilyen érték nálad legyen, nincs szükség pénztárcára a büfé igénybevételéhez vagy kis kulcsra az öltözőszekrényekhez. Szerintem tök jó.
Rengeteget zabáltunk, már szinte bűntudatom volt, úgyhogy most kezdődik az újabb odafigyelős időszak.