Tényleg kedd óta nem írtam? Hogy elrohant ez a hét! Volt esemény bőven. Mind a politikai, mind a magánéleti fronton nagy a zűrzavar. A blogban nem szoktam politizálni, most sem fogom kinyilvánítani, mit gondolok. Aki régóta olvas, talán már tudja, hova tehet, de párt mellett soha nem korteskedtem, csak értékrendekről, világnézetekről beszéltem. Ami viszont most zajlik, az minimum annyit "megérdemel", hogy megemlékezzek róla, pusztán annyiban, amennyiből évek múlva is tudni fogom, milyen volt a hangulat ezekben a napokban. Van, akinek jobban hiszek, mint az elmúlt néhány évben valaha, s van, akinek nem hittem már régóta, így a mostani szavait sem tudom komolyan venni. Nem azt tartom botrányosnak, ami a politikában történt a héten, mert már nem tudok meglepődni, asszem, legalábbis. Hanem mindazt, ami az utcákon zajlott, zajlik. Remélem, jövő időben nem. Botrányos, hogy mi mindent megtehet ez a kis társaság, akik itt törtek-zúztak. Semmitől nem félnek, s nem véletlen, hiszen nem is éri őket semmi. Legrosszabb esetben pár napra beviszik őket, s ki kell fizetniük 5000 Ft-ot? Tönkretehetik más és a köz vagyonát, veszélyeztethetik rendőrök és civilek életét, testi épségét, de őket semmi attrocitás nem érheti. Ma pl. bemondták a nemreklámozommelyiktévében, hogy hamarosan véget ér a Fradi-meccs, ezért kérik az embereket, hogy ne utazzanak most a kék metróval, mert a szurkolók valószínűleg a Kossuth téri tüntetésre mennek, s minden bizonnyal ezzel fognak utazni. Ezen totál kiakadtam. Mi, békés emberek kerüljük el az útvonalat, ahol ők végigutaznak. Ha jót akarok magamnak. Basszus. Az én szabadságom van most korlátozva, s nem az övék? Ha ők randalíroznak, az a megoldás, hogy a "normális" ember menjen kerülőúton? Nem az lenne a kívánatos, hogy a rendszeresen balhézókat kivonják a társadalomból és megfelelő szintű büntetéssel sújtsák őket? Aztán itt van Hajós András, aki eddig nem sok okot adott rá, hogy ellenszenvvel nézzek rá. Most pedig egyszerűen nem értem a lépését. Nem értem, mit akar, miért akarja. Egyáltalán miért tartja fontosnak, hogy beledumáljon. Kíváncsian várom, hova fejlődik ez az egész helyzet, de ha nem lesz több randalírozás, akkor is úgy tűnik, megint szakad ketté az ország. Tehát béke jó ideig nem várható. Ami a magánéleti frontot illeti, az érzelmeim úgy ingáznak, hogy nem is érdemes beszámolnom róluk. Mire megszáradna a monitoron a tinta (uhh), addigra már nem is úgy vagyok vele. Amint lesz valami stabil pont, ki fogom fecsegni.