A fene sem érti a férfiakat. Még jó, hogy van 3, akit ne értsek... Mindhárom más-más minőségben.
A kollega, akivel 2 hete találkoztam, s tök jót beszélgettünk, hanyagolt egy ideig. Most előkerült a semmiből, találkozóra hívott. Azt hittem, mindössze pár perc lesz, közli, hogy nem vagyok az esete, oszt' jónapot. De nem. Leültetett egy padra, s megdumálta velem, hogy értékes baráti kapcsolat van alakulóban közöttünk, s ezt nem szeretné hagyni elveszni. Többet nem tud nyújtani. Bólogattam. Majd közel két órán át flörtszerűen incselkedő beszélgetést folytattunk, ami némiképp ellentmond az előtte elhangzottaknak. Rá is kérdeztem, hogy jól érzem-e, csak hogy leszögezzük. Jól éreztem. De láthatólag összezavartam azzal, hogy felhívtam rá a figyelmét. Úgyhogy most ilyen barátok vagyunk. Egyébként én annak örülnék legjobban, ha azok lennénk.