Úgy 11-12 éves lehettem, amikor a tornaöltözőben körbe járt egy kis füzetecske, afféle szórólap. Akkoriban az ilyesmi még nem kötődött feltétlenül valamilyen termékhez vagy céghez, gyakran felbukkant a fiataloknál egy-egy tájékoztató vagy csak szimplán elgondolkodtató kiadvány. Érdekes, milyen apróságokra tud emlékezni az ember, még az is előttem van, hogy ennek a bizonyosnak milyen formája volt és sötétkék alapon hirdette az igét. A szerelemről, szeretetről szólt. Lehet, hogy a végcél a fogamzásgátlás vagy a gyerekvállalás volt, nem tudom, bennem más maradt meg. Akkor kezdtem ébredni fiúzásilag, de jóval komolyabban gondolkodtam a dolgokról, mint az osztálytársaim, úgyhogy csenevész koromhoz képest tartós, mély kapcsolatokban gondolkodtam. Mosolyogtató visszaemlékezni erre közel 30 évesen, két 5 éves kapcsolattal a hátam mögött. De bizony büszke vagyok rá, hogy hetedikes koromban 9 hónapig jártam valakivel, s ami azt illeti, lehetett volna az hosszabb is, de "még élni szerettem volna". :) Na, de a füzetecske. Ott virított az egyik oldalán egy okosság, ami egy életre belemászott az agyamba. Azt írta, hogy a szeretlek szó nagyon sokfajta érzést fejezhet ki. De a szeretetnek "csak" három fajtája van:
- Szeretlek, ha...
- Szeretlek, mert...
- Szeretlek. (pont)
Semmi tudományos hablaty, oldalakon át nyúló értekezés, csak ennyi. Ez a bölcsesség akkor, ott nagyon jókor talált meg, s mai napig eszembe jut, ha mérlegelnem kell az érzelmeimet.
- Szeretlek, ha...
- Szeretlek, mert...
- Szeretlek. (pont)
Semmi tudományos hablaty, oldalakon át nyúló értekezés, csak ennyi. Ez a bölcsesség akkor, ott nagyon jókor talált meg, s mai napig eszembe jut, ha mérlegelnem kell az érzelmeimet.
