Szerettem volna megnézni a Corvin közben kiállított fotókat, az utcaszínházat, a tankokat és gépjárműveket. Végigsiklottam hát a Combinoval a körúton, minden nagyobb csomópontnál rohamrendőrök csoportja, valamennyi villamoson biztonsági őrök álltak. Szép kis ünnepi hangulat, már akkor is ezt gondoltam. Nem is ünnep ez, megemlékezés, csendes, nyugodt napnak kellene lennie.
A Kálvin térig elhallatszik Orbán Viktor szónoklata, családról beszél és lázít.
A Kálvin tér környékén ültem egy étteremben, a grillezett kecskesajtot ócsároltam, amikor az étterem tévéjén megszakította adását az RTL Klub, mivel a közeli Deák tér és Astoria közötti szakaszon lovasrendőrök oszlatják a népet. Lepergett a szemem előtt, ahogy a kecskesajt méltatása közben elrobog az utcánkon a tömeg, mögöttük a lovasrendőrökkel, s belövik az étterem kirakatüvegén a könnygáz-gránátokat. Egy barát telefonált, hogy a Deák téren fotózott, beszorult a rendőrök és az engedély nélküli tüntetők közé, s kapott jócskán a könnygázból. Az étterembe beözönlött egy csomó ember, nézték a rendkívüli híradást.
Buda felé kerülve próbáltam hazaérni, nehogy bajba kerüljek. Nevetséges, hogy nekem kell félni, nem pedig azoknak, akik randalíroznak. Hazaérve belenéztem a Felvonulás téri műsorba. Le a kalappal, igazán színvonalas megemlékezés volt, nem gagyi bohóckodás. Még az új 56-os emlékmű is nagyon tetszik, pedig én aztán nem vagyok az ilyesmi híve. Amikor a jelen főiskolásai felolvasták a kivégzettek nevét, s végignézhettük arcképeiket, elszorult a torkom. Hétköznapi arcok, a társadalom mindenféle csoportjából. Fiatalok, idősebbek vegyesen. Megindító volt. S amikor ezekért az emberekért egyperces néma csendet kér a szónok, a közönség egy része hangosan skandálja: "Gyurcsány takarodj!" és "Elkúrtad!" Ez lenne az egyperces néma csend az áldozatok emlékére... Na, ekkor már könny is szökött a szemembe, s ritka erős dühöt éreztem.
Szégyellem, hogy ilyen országban élek. Szégyellem magam azok helyett, akik szerint a szimbólikus, modern művészet nem méltó ehhez a történelmi eseményhez. Szégyellem magam azok helyett, akik magukat leginkább magyar érzelműnek vallják, de az "ünnep" számukra azt jelenti, hogy zászlóval vállukon, Kalinkát vedelve lődörögnek a villamossínen és kurvaanyáznak. Szégyellem magam azok helyett, akik a városszerte kiállított korabeli harckocsikat randalírozásra használják, beindítják, a tömeg közé hajtanak velük. Szégyellem magam azok helyett, akik szerint ezen a napon, álljanak akármelyik politikai oldalon is, saját pillanatnyi politikai érdekeik érdekében gyűlölködő, szétválasztó, agresszivitás-gerjesztő beszédeket tartanak. Szégyellem magam azok helyett, akik a szabadságharcban elhunytak és kivégzettek emlékére rendezett visszaemlékezést füttyel, ostoba bekiabálásokkal, motorzúgatással tönkreteszik. (S csak mellékesen jegyzem meg, hogy tudtommal a tévéközvetítésnél ki lehet szűrni a "közönség zaját".)
