München II.
Az első napon már le is vetkőztem minden idegenkedésemet a messze földön híres (legalábbis addig azt hittem) hangoskodó németekről. Focimeccs volt este, s már délután ellepték a várost és a szállodánkat a Bayern-színekbe öltözött szurkolók. Kicsit meg voltam ijedve, hogy estére, bepiálva randalírozás lesz. Óó, mennyi mindent nem tudtam még (lásd a koncert leírásánál)... A meccs után ugyanolyan higgadtan sétáltak a város főbb utcáin, mint előtte, nyílt tekintetű, ártatlan arcú, kulturáltan viselkedő fiatalok. Hangjukat sem lehetett hallani, talán csak egy kisebb társaság énekelt az egyik téren, de egyetlen olyan drukkert sem láttam, akitől egy picit is tartanom kellett volna. Akkor még nem tudtam, hogy az egész város ilyen. Mintha benyugtatózták volna őket, vagy nem is tudom. Különösebb ok nélkül rád mosolyog, aki szembe jön. Az autósok vigyáznak a gyalogosokra és a bringásokra, akikből milliónyi van. Mindenki betartja az együtt élés írott és íratlan szabályait. Voltak helyzetek, ahol már szinte idegesített is, hogy olyan baromi nagy a csönd. Az eladók, az utcán a járókelők... bárki, akit megszólítasz, kedves, mosolygós, udvarias, segítőkész. Ugyanakkor feleslegesen nem zaklatnak. Nem tilt a város észszerűtlenül mindent, a legtermészetesebb dolog, hogy leviszed a kerékpárodat a metróba, vagy hogy a kutyád a társad, s veled megy a boltba. Japán fiú ül a könyvesbolt padlóján, képregényeket lapozgat (csak úgy mondom: egész fal tele mangákkal). Nálunk minimum rád szólna a biztonsági őr, hogy állj fel. Ha visszakérdezel, hogy miért, azt mondja, mert "tilos" leülni. Punktum. Münchenben nincs túlszabályozás, a város élete gördülékenyen, egészségesen működik. Dugó, dudáló autó sehol. Őrült száguldozás sem.
A Marienplatz-on rendszeresen utcai művészek szórakoztatják a világ legkülönbözőbb pontjairól érkezett turistákat. Olyan produkciókat lehet megtekinteni, amelyek ugyanúgy hatással vannak az északi, a keleti és a nyugati emberre is.
Münchenben az ősz gyönyörű. Rengeteg park van, meg is örökítettem többet közülük. Valamint csodálatos épületek. A folyó vizét mesterségesen bevezetik a parkokba, különleges hangulatot teremtve vele. Ja, és simán előfordul, hogy sétálsz az utcán, jobbra nézel, s az út alól előtör a víz, a hullámokon pedig fiatalok "lovagolnak". Jééé, rájuk sem szól senki, hogy "tilos".
Dris mániája a modern építészet, valamint a közlekedés, ezeket különösen alaposan megfigyeljük, akárhol járunk. Tetszik nekem, ahogy hozzááll, s ettől számomra is érdekessé válik a téma. Alapvetően úgy állunk hozzá a külföldi utakhoz (és most azért beszélek többesszámban, mert ebben tényleg nagyon egy húron pendülünk), hogy a szokásos turistalátványosságok mellett, vagy sokszor inkább helyettük szeretünk betekinteni, hogyan is élnek az ország lakói, amikor nem a külföldieknek "pózolnak". Megnéztünk hát egy lakótelepet, de olyan is gyakran előfordul, hogy csak úgy felülünk a villamosra, és teszünk egy nagy kört. Figyeljük a utca emberét, a házakat, boltokat.
Véleményem szerint Budapest sokkal szebb, München viszont barátságosabb, tisztább, rendezettebb. Nagyon tetszik, hogy láthatóan nem idegenkednek a modern hatásoktól. Őrizve a régi értékeket, a hagyományokat, bátran beengedik életükbe a kortárs művészetet. Öröm szemeimnek, ha olyan épületet látok, ahol a régi részeket modern, üveg és fém szárnyakkal egészítették ki, remek ízléssel. Igaz, ilyenre Bécsben is láttunk már példát. Azon viszont igazán meglepődtem, hogy az egyik, központi helyen levő templomban este video- és fényinstallációs kiállítás működött, s a bejáratnál sorba álló nyugdíjas korú nénik alig várták, hogy megnézhessék (6 euróért egyébként). Bár nálunk is itt tartanánk!
