Kb. 7 hónap mosolyszünet után Rien találkára invitált. Kicsit fagyos, kimért beszélgetést folytattunk, mintha kötelező lett volna. Nem mondom, hogy nem tudunk idővel lazulni, de ami azt illeti, én elvesztettem a bizalmamat irányába. Azt pedig ezesetben nem könnyű visszaszereznie. A legnagyobb hírt el sem mondtam neki, bár többször a nyelvemen volt. Egyszerűen úgy éreztem, nincs hozzá köze. Majd egyszer, ha lesz még meghitt beszélgetésünk. Eeestenem, milyen jó barátnők is voltunk nem olyan rég... vagy legalábbis azt hittem!
Azért az mindig jópofa, amikor a találkozásunk elején megkérdezem, mik jutottak el mostanában a fülébe a családi pletykacsatornán. Most ugye jó sok hónap telt el, zajlott az életem rendesen, de alig szivárogtattam valamit anyámék felé, kíváncsian vártam hát, a morzsákból mit kanalaztak össze, amit aztán a vasárnapi ebédnél Rien elé tálalhattak. Asszongya, hallotta, Ex-szel járok (ami ugye nem igaz), s voltam Boy George koncerten. :)))