Egy meleg srác, akit futólag ismerek, kb. fél éve elköltözött a szüleitől a pasijához. Mondhatjuk úgy is, hogy elküldték. Pontosabb, de most mindegy. A srác a minap összefutott az utcán szülei barátjával, s elkezdtek beszélgetni. "Hallottam, hogy elköltöztél otthonról."- kezdte az ismerős - "Milyen az élet a barátnőddel?" Tapasztalataimra alapozva sejtem, milyen érzés lehet, amikor egyetlen pillanat alatt dől össze a szülőkről alkotott, eddig is rozoga, de azért még aládúcolt hősi kép. Persze a srácnak sem kellett több, nem ballagott el fejleszegetten, megalázottan, hanem közölte, hogy ő nem barátnővel, hanem a barátjával él együtt. Mire a szülők barátja megkérdezte: "Milyen értelemben?" "Minden létező értelemben"- kapta azonnal a választ. Így kell átadni a döbbent arckifejezést pillanatok alatt a másiknak. Aztán majd ő is továbbpasszolja a srác szüleinek, amikor elmeséli a találkozást egy nyugodt, vasárnap délutáni teázás közben. 
S igen, ez a sztori is arról szól, hogy a melegeknek már nincs miért... ne nevezzük harcnak, mondjuk inkább: lépéseket tenniük. Hát persze, hogy egyenlőek. Hát persze, hogy úgy élhetnek, mint a heterok. Hát persze, hogy csak fel van fújva az egész.