Nem nagyon értem azokat, akik szerint a Karácsony csupa stressz és nyűg. Persze, az, ha azzá teszik. De ez ne legyen már az ünnep hibája! A látszat, s társadalmunk kollektív erőfeszítése ellenére a Karácsony nem a vásárlásról szól. Nem is a zabálásról. Nem is az ivászatról. Nem a pénzről, s nem a takarításról. Ha valakinél igen, hát az elcseszte, azt hiszem. Természetesen az ember törekszik rá, hogy minden klappoljon. Ez így jó is, de ha nem tudta elkezdeni időben, ha nem fér bele minden a 24 órába, az nem a világ vége. A 8 fogás helyett pazar szendvicsekkel is Karácsony a Karácsony. 5 féle sütemény helyett gesztenyepürével vagy pudinggal is desszert a desszert. (Ugyanakkor egy Tesco-gazdaságos gyümölcslé az asztal közepén, na az hazavágja a hangulatomat.) Nem értem azokat, akik ilyesmikért képesek feláldozni a családi nyugalmat. Áhh, nem tudom, én tényleg csak akkor stresszelek az ünnepen, ha Anyuékhoz kell mennem. Ott idegbaj van, kapkodás, pedig, ha valakinek, hát neki volt lehetősége időben elkezdeni a készülődést. Sosincs kész, pedig már szeptemberben nekiáll. Őrület.
Én az ajándékvásárlást is könnyen lerendezem, épp annyi időt töltök vele, ameddig még élvezem. Nem tolongok, nem idegeskedek. Előre kitalálom, mit szeretnék, mindig van ötletem, mert szeretek ajándékozni. Aztán odamegyek, megveszem. No problem. Idén annyira keveset shoppingoltam, hogy kénytelen voltam itthon lejátszani magamnak napi 10x a Last Christmast, hogy legyen egy kis pláza-feelingem.
Csomagolópapír a szalaghoz, minden évben egy pillanat hangulata alapján döntöm el, milyen legyen az egységes "design". Egyszerűség, egyszínűség, le az öncélú giccsel! Le a kényszerajándékokkal! Ami nálam sosem jöhet szóba, az a tudatmódosító-szerek ajándékozása. Ahogy kokaint vagy cigarettát, úgy alkoholt sem adok senkinek. Én viszont kapok dögivel, szemük sem rebben, pedig világ életemben antialkoholista voltam. Nagyjából olyan, mintha húsdarálót adnának. Olyan ajándék, ami eleve továbbajándékozásra született.
Idén jöttem rá, hogy azoknak az ismerőseimnek, akiknek fontos szerepet játszik életükben a zene, már nem ajándék egy jó CD. Legkésőbb a megjelenéskor letöltenek minden őket érdeklőt a netről (, sőt, azt is, amit annyira nem is szeretnek). Furcsa érzés, kicsit összeszorult a szívem.
Karácsony előtti készülődésem rendszeres programja, mostmár nem is tudom, hány éve, a terepasztal-építés. Épületeket állítok össze, egy hatalmas vasútmodell-asztalra kerülnek majd, hogy aztán Szenteste remélhetőleg nagyon csillogjon egy 5 éves kisfiúnak a szeme. Hamarosan fotókat is becsatolok róla. (a műről, nem a kisfiúról.)
Majd kari után elmesélem, hogy alakul az idei ünnep számomra. Érdekes a sztori, de csak nyugtával szidom a napot.
Bocsi, most ilyen nyersen kinyilatkoztatós hangulatom volt. :)