Találtam egy blogot, igazán megragadott. A hölgyet, aki írja, talán ismernem kellene, nem tudom, nekem nem rémlik. Lehet, hogy csak az utca embere. Egy (remélem, nem lövök mellé), a fotói alapján középkorú hölgy, akivel egy gondolatunk mindenképpen azonos: az ember merjen öltözködni, használja ki az önkifejezésnek ezt a legkézenfekvőbb formáját. S bár az ő általa bemutatott ruhák és kiegészítők nagy része tőlem távol áll, azért hívom fel rá a figyelmet, mert azt hirdeti, amit én is szeretnék. Ő nem rekedt meg a 20évefásultfeleség zsákszerű, ápol s eltakar, de inkább eltakar típusú ruhái és a nagymamakorúak nylonotthonkája közötti átmenetnél, előnyben részesíti a színeket a sokak által praktikusnak (szerintem meg egyszerűen megúszósnak) titulált feketénél, szembe megy "a nő csak magassarkú cipőben nőies" tévhittel, s nézeteit bátorításként, közérthetően, nem fellengzősen adja elő.
Egyik bejegyzését így kezdi: "Napjainkban az öltözködés szabadsága egészen új távlatokat nyitott meg mind a nők, mind a férfiak számára. Sokan azonban félünk kihasználni önkifejezésünk egyik mindennapi rutinjává vált legegyszerűbb eszközét, pedig segítségével messzemenőkig fokozhatjuk személyes varázsunkat." Keblemre ölelném. S az jutott eszembe, szükség lenne egy hasonló blogra a fiatalabbak számára is.
