Vasárnap délután kicsit magamba zuhantam, mivel Dris elvitte a még 9 hónap különélés után is nálam levő cuccainak egy jelentős részét. Nem mondom, hogy kellemes élmény volt, annál jobban sikerült az éjszaka. Frikille és én, mivel csak nagyon későn tértünk volna nyugovóra, s hajnalban már csörgött volna az ébresztője, végül spontán módon úgy oldottuk meg az éjszakát, hogy egyetlen másodpercet sem aludtunk. Néztük helyette az Oscart, őrjöngtünk a béna kommentárokon, jókat ettünk, nagyokat nevettünk, kellemes zenéket hallgattunk, és fotóztunk. Hajnali négykor ittunk egy bikaerős kávét, s úgy virgonckodtunk, hogy csak na. Most meg délelőtt 11 óra, ülök a munkahelyemen, két karommal támasztom a fejem, s sehogy sem tudok a munkára figyelni. De juszt se bánok semmit!
