Barátnőm izgatottan visítozva hívott fel, a jósnő, akihez jár, mondott rólam valamit, és azonnal el kell újságolnia. Jaj, ne!!! Ez milyen hülye szitu. Nem hiszek a jóslásba, ha hinnék, bizonyára magam keresném fel az illetékest. De ha már így belesüvíti a telefonba, persze megöl a kíváncsiság. Ha megtudom, mi az, azt ugyan nem tekintem a valós jövőmnek, de ott lesz a tudatalattimban, és befolyásolni fogja döntéseimet, érzéseimet. Ha pedig nem hallgatom meg, lyukadni fog az oldalam. Mit lehetett tenni, hát hagytam, hogy elmondja. Jó hír volt, tehát örülnöm kellett volna, de ha igaz is, még nagyon távol vagyok tőle. S ki szeretné az élete pozitív alakulásának örömét hónapokkal, évekkel előbb átélni? Baromság.