Mint megtudtam, a napszúrás nem múlik el azzal, hogy az ember iszik, borogat, fekszik, és alszik. Bementem a munkahelyemre, de ahogy leültem, éreztem, szétesik a fejem. Mindkét kezemet ökölbe szorítva drukkoltam a kollegáimnak, hogy ne jusson eszükbe hozzám szólni. Egy órán át tengtem-lengtem, ittam kávét, hátha az segít, megmostan az arcom hideg vízzel, hátha az segít, huzatot csináltam, hátha az segít, feltettem a lábam, hátha az segít... de sehogy sem sikerült a munkára koncentrálnom. Forgott körülöttem a szoba. Na de ez semmi sem lett volna, ha nem érzem egyszer csak, hogy puff, átáztam. De úgy tisztességesen. Külön-külön is jó bulik ezek, de így együtt... Muszáj hazamenni, ebben megegyeztünk a titkárnővel.
Elfedve az elfedendőket, derekamra kötöttem a kardigánomat, de mivel még reggel volt, s hűvös, a rövidujjú póló nem az időjárásnak megfelelő öltözetnek bizonyult. Bámultak hát a pasik, miközben én a hasogató fejfájással, hányingerrel és szédüléssel küzdöttem, s úgy éreztem magam, mint egy magatehetetlen öregasszony, aki összetojta magát. Így kezdődik a hét.
A pénteki postom után persze semmi sem mossa le rólam, hogy csak szimulálok.
Elfedve az elfedendőket, derekamra kötöttem a kardigánomat, de mivel még reggel volt, s hűvös, a rövidujjú póló nem az időjárásnak megfelelő öltözetnek bizonyult. Bámultak hát a pasik, miközben én a hasogató fejfájással, hányingerrel és szédüléssel küzdöttem, s úgy éreztem magam, mint egy magatehetetlen öregasszony, aki összetojta magát. Így kezdődik a hét.
A pénteki postom után persze semmi sem mossa le rólam, hogy csak szimulálok.
