Mióta nem sírok a vígjátékokon, s a drámákon is csak ritkán, nem ismerek magamra. Érzéketlenség? Felnőttem? Ne! Szerettem, hogy érzek. Hogy fáj, ha éhezőket látok, ha szegényeket, ha elnyomottakat, ha kisebbeket, gyengébbeket és védteleneket.
Már a Keserű méz sem nyomta ereimnek a pengét annyira. Mindössze egyszer sírtam el magam, de akkor nagyon. S mindössze egyszer éreztem, félek, hogy velem is ezt csinálja majd... (sy). Másra is gondoltam még a párkapcsolaton belüli individualista szemléletről, de azt inkább megtartom magamnak. Mint ahogy a filmet is bezárom a fiókba.