Lehetséges, hogy én, a nagy filmbuzi, nem szedtem még csokorba kedvenceimet a blog hasábjain? Ezt gyorsan pótolni kell. A löketet az adta, hogy több blogban is láttam mostanában ilyet, s elgondolkodtatott, mitől is jó számomra egy film. A választ persze nem tudom. Nem olyan egyszerű ugyanis.
Íme az én listám, szigorúan érzelmi alapon összeszedve:
Holt Költők Társasága - Lehet, hogy ha most, ennyi film után látnám először, kikacagnám a szentimentalizmusát. Viszont mivel ez volt az első "felnőtt" film, amit életemben láttam, sosem fog lekerülni a kedvenceim listájáról. Nagy hatással volt rám akkoriban, több, mint 20x néztem meg. Tinédzser éveim elején útmutatást adott, s nyitva tartotta a szemem a későbbi években is. Azt hiszem, pont jókor dugták az orrom alá. Megtanított kételkedni a csordaszellemben, más szemszögből nézni a dolgokat, s felvállalni az egyéni vágyakat, gondolatokat.
Mielőtt felkel a nap - Csücsök of my heart.
Romantikus film, de nem érzelgős. Egyszerű és hétköznapi, talán ezért
tudtam annyira beleélni magam. Egyedi humorral, szép képekkel,
hangulatokkal, kevés szereplővel. Milliószor láttam kategória.
Amélie csodálatos élete - Kell magyarázni? Egy aprócska csoda, csupa mosoly, ötlet, szépség és ártatlanság. Annyira az én filmem...
Amerikai szépség - Sok gondolkodnivalót ad. Valószínűleg azért is tetszett annyira, mert az akkori környezetemben minden szereplőnek megvolt a megfelelője. Tehát valósághűek voltak a problémák, a karakterek.
Forrest Gump - Imádom. No comment.
Ég velünk! - Kevés vígjáték ragad magával, de ez közéjük tartozik. Sőt, élen jár. Norton, Stiler, és intelligens humor.
Harcosok Klubja - Ezerszer meg kell nézni, és mindig van benne új. Pitt és Norton párosa szenzációs. A sztori és a hangulat egészen egyedi. Nagyon bírom.
Keserű méz - Már annyit írtam róla, s mégsem fejtettem ki soha a véleményem. Most sem fogom. Talán mert annyira mélyen érint. Kicsit lassú és hosszú, meg olyan nyolcvanasévek feeling, de eszméletlen durva, lélekszaggató.
Amerikai pszicho - Erről is írtam már, sokat.
Érdekes, hogy nem igazán szerepelnek európai alkotások a kedvenc listámon. Pedig főleg azokat kedvelem. (Faltam például a dogma filmeket annak idején, amikor újdonságnak számítottak.) Mégis, amiket többször megnézek, és visszatérően idézgetek belőlük, azok főleg amerikaiak. Fene se érti.
S van egy csomó olyan film, amit nem tekintek kedvencnek, de ettől még nagyon-nagyon jónak tartom a maga műfajában. Pl. szeretem a Mementót, a Veszedelmes viszonyokat és tiniváltozatát, a Kegyetlen játékokat, a Mátrixot, a Leon a profit,
az Amerikai História X-et, a Táncos a sötétbent, az Ollókezű Edward-ot, a Pénznyelőt, a Teljes napfogyatkozást, a Gattacát, a Szárnyas fejvadászt, az Élet szépet, az Édes novembert, a Kramer kontra Kramert, vagy tetszett a legutóbb látott Egy csodálatos elme örök ragyogása című film is. Nagyon jó a Rekviem egy álomért, igazán felkavart, amikor láttam. No és ott van a topon Woody Allen majdnem teljes életműve is. Az érdekes pedig az, hogy a legnagyobb hatással nem is teljes filmek vannak rám, hanem 1-1 jelenet, akár olyan mozikból, amelyek összességében nem kimondottan eredetiek vagy jól megcsináltak. Ilyen jelenetekre szívesen emlékszem az Összeomlásból, a Tuti dolog című megagagyiból, vagy az Olasz melóból, a Füstből, a Tűz van babámból... s nem szívesen a Zongoratanárnőből, amelyben azt az egyet, azt a bizonyost sosem tudom majd kiverni a fejemből. A fél mozi felszisszent, a másik fele kiment rágyújtani. Aki látta, tudja, mire gondolok.
