Eszembe jutott egy eset, amit egy férfi mesélt nekem, még tinédzserkoromban. Fontos időszakom volt az, érdekes módon akkor talált meg minden felnőtt dolog, igazi léleknyomorúságok és nehéz élethelyzetek. A férfi elmesélte, alkoholista volt és az éjszakai élet közismert arca, de amikor megtért, felhagyott minden ilyesmivel. Egyszer, évekkel később összefutott az utcán egy régi haverjával, akivel korábban együtt iszogattak és búfelejtettek. A "haver" invitálta, igyanak meg egy-két pohárral a közeli kocsmában. Ismerősöm elmondta neki, hogy már új életet kezdett, és bár szívesen beszélget vele máshol, nem tart vele inni. Ezzel elváltak útjaik. Másnap reggel kiderült, az illető öngyilkos lett az éjjel. Az ismerősöm magát hibáztatta, s mivel középiskolai tanár, tanmeseként elmondta minden osztályában. Hozzátette, sosem bocsátja meg magának, hogy nem adta fel pár órára a saját elveit.
Most hogy jött elő ez a sztori, nem tudom. A számos tanulságot levontam már akkoriban, s végül arra jutottam, mindenkinek mást mondhat. S most, másfél évtizeddel később üldögélek, s az jut eszembe, megtörténhet mindez fordítva is. Ha nem ilyen tragikus a vége, talán észre sem veszi senki. De egészen biztosan nem válik belőle szájról-szájra történet.