Tegnap egyetlen pillanat alatt tört rám hasonló rosszullét, mint egy héttel ezelőtt. Miközben lelkileg teljesen jól vagyok, vidám, kipihent, kiegyensúlyozott és mostanában szívesen nézek tükörbe is, mégis rámtör valami gyengeség. Tegnap még a randimat is lemondtam miatta. Mindössze 5 percig tartott a dolog, aztán csak gondolkodtam és gondolkodtam, mi lehet a baj. Talán a nagy meleg, hiszen hőségriadó volt. Az alacsony vérnyomásom is lehet, bár az talán nem okozna ilyen tüneteket. Ahogy szép sorban összeszedtem, mit érzek, eszembe jutott, kitől szoktam ilyeneket hallani. Utána olvastam a neten is, s megijedtem.
Az első reakcióm rögtön az volt, hogy nem szabad gyengének lennem, nem szabad mindezt arra használnom, hogy magamra vonjam azok figyelmét, akikét igényelném. A lehető leggyorsabban ki kell derülnie, jók-e a sejtéseim, s ha igen, meggyógyulni, amilyen hamar csak lehet. Ez nem az, amivel együtt szeretnék élni. Szerencsére a baráti körömben van, aki már átesett ezen, s így sok felesleges kört megspórolhatok.