Mindenképpen dokumentálnom kell, hogy ezen a héten a régi énemet idéző vehemenciával vetettem bele magam a munkába, s ha nem lenne ennyire arcos a blog, eszméletlen munkahelyi történetekkel tudnám szórakoztatni a népet. Így viszont meg kell tartanom magamnak.
Egyrészt örülök, mert újra a régi vagyok. Másrészt szintén örülök, mert bebizonyosodott az igazam, láblógatók közt a szorgalmasnak és lelkiismeretesnek is elmegy a munkakedve, csökken a hatékonysága. Nem a pénz a fő motiváló erő, nem is a jó társaság és a kulturált munkakörnyezet. Persze, szükségesek, de kell valami plusz. Látni, hogy tartunk valahová, és mind egy csónakban evezünk. Mármint, hogy mind evezünk.